Ki itt belépsz

A British Library legjobb szobra ez a pad, mindjárt a bejáratnál. Van egy Newton szobor is kint az épület előtti téren, az sem rossz, de ez nagyon találó.

Szóval akkor ennek szellemében teszek is egy kívánságot az új esztendőre: betűben is gazdag legyen 2010!

Egyre több kérdőjel

Vége a 2009-nek, hát megmozdult az évvége, nehogy már eseménytelenségbe fulladjon itt ez a pár nap.

A karácsony eltelt békésen és lassúságosan, egy nap volt az egész, aztán meg három gyengébb munkanap, egy kis igazi angol Sale a boltokban, egy nap napfény és egy nap csurig eső, egy szabadnap aztán és végül a forgatag.

Kedden tartottuk a saját karácsonyunkat, egybekötöttük a kultúraszippantós szabadnappal és jesszuska-csomagokat cseréltünk nagy meglepetések közepette. Igazi kolbásznap volt.

Volt még egy kolbásznap, még karácsony előtt, hosszas viszontagságok után megérkezett hozzám egy nájlongyári nap, könnyes meglepetésekkel és kibonthatatlan pálinkával. Volt benne könyv, magyar, naná. Meg soksoksok és még annál is több csípős, paprika, pista. Birsalmasajt. Meg levél. Gyönyörűséges. A csomagolása vérprofi, a kisüveget sikerült a csajoknak úgy biztosítani, hogy a mai napig nem tudtam kinyitni. Brutális erőhatásra lesz szükség, azt hiszem, de az majd egy másik ünnepnap lesz.

Eltelt a karácsony, megvolt a saját karácsonyunk is, már egészen a szilveszter-újév bizniszen pörögtünk, amikor is kedden hazaérkeztem a házba és tárva az ablak, sáros lábnyom az ágyamon, szétszórt ruhák…

Először meglepődtem a szétszórt cuccok szokatlanságán, aztán néztem csak körbe, hogy mi lehet ez. De nem hiányzott semmim. Aztán próbáltam telefonálni a többieknek, de sokkal később vették csak fel, gondolom, nem lehetett máskor, csak szünetben. Fura zörgő és dobogó hangokat is hallottam a lakás többi részéből. Aztán rám tört a para. Kimentem inkább és körüljártam a házat. De nem volt semmi. Aztán visszajöttem és lenyugodtak a zajok. Két óra múlva hazaértek a többiek és nézik a szobáikat. Hát igencsak durva meglepetés volt, hogy betörő járt nálunk. A fiúktól eltűntek az órák és a laptopok, telefonok, ruhák és egy bőrönd a lányoktól. A konyhaasztalon feküdt egy marék apró és papírpénz, az még mindig ott fekszik… Fura helyzet, mert az én kicsi és új netbookom is ott maradt az ágyamon, ott figyelt a tokjában és mellette a földön a régi nagy másik laptop is még mindig ott.. érintetlenül. A szekrényajtó tárva-nyitva, ahogy emlékeztem, érintetlenül maradtak a göncök is. Az ágyneműtartóm volt még nyitva, de azokban igazán csak hőszigetelés céljából tartok könyvet, naná hogy érintetlenek maradtak.

Erősen tippeljük, hogy megzavarhattam a betörőt, aki másnap, azaz ma délben – sejtésünk szerint – visszajött körülnézni vagy befejezni valamit, ugyanis szokatlan helyen találkoztunk vele a kertünknél. Könnyű ugyanis felmászni az emeleti szobák ablakaihoz, ahol is az enyém van a legjobban megközelíthető helyen. És sajnos vagy sem, de általában nyitva szoktam hagyni szellőző állásban. Vékony testű vagy fiús alkatú akárki lehetett, akit láttunk, az ilyen volt, a bőrszíne.. hát, na. Erre otthon azt szokták mondani, hogy “márpedig cigánybűnözés nincsen”.

Mondta is a főnököm, hogy hát miért mondom rögtön azt, hogy egy feka csávó volt, lehetett akár egy fehér kamaszfiú is. Közölnöm kellett vele, hogy ezen a környéken nem, nyomatékosan nem laknak fehér kamaszfiúk..

Összességében ma sokk-kiheveréssel, részemről hálaadással, zárszereléssel, rendőr- és helyszínelő-járással telt a kényszerű szabadnap. Egy extra kórházi-kanyart már nem is említek, kisebb, de annál véresebb balesetből kifolyólag, amit zárszerelés közben sikerült beszereznie az egyik fiúnak.

Este vettem egy nagy csokis jégkrémet. Megéleztem a nagy bozótvágó késünket. Önvédelmi körömollómat bepakoltam a zsebembe. A három darab műszaki vagyontárgyamat a könyvek alá tettem. A koszos ruhák felét kimostam. Végre írtam ide is.

Holnap szilveszter lesz és éjszakás vagyok az étteremben. Extra rokkenroll várható. Kineveztem egy doboz babot lencsének. Január 23-ra foglaltam repülőt, három napos pótkarácsonyi villámlátogatás miatt.

A szaporodó kérdőjeleim a biztonságérzés állandóságának, a munkahelyi előmenetel energiáinak és a következő egyéves terveimnek szólnak.

Nagyon jó lenne már most elmenni a napos helyre, de várnunk kell február elejéig. Pénzgyűjtés, szabadság-szerzés. Tanulás. Ez mind kell még. Persze a pihenés is, de azt apróbb adagokban szerzem be.

A körülöttem lévő magyarok és kelet-európaiak  nagyon furcsák (1 kivétel van). Azt nem mondhatom, hogy mind a tizenöt őrült/bolond/zakkant, mert ilyen nincs. Valószínűleg az én készülékembe állt bele a sistergés… Egyébként a füstös és sárga és fehér helyi lakosokkal feltűnően barátságos viszonyt lehet ápolni, minimális nehézséggel. A brixtoni kollégák nagy része egy tünemény, az east croydoni vadakhoz képest.

És akkor hol van még a tavasz.. na tessék, megint egy kérdőjel. A soppingolás nem életcél, sőt, inkább kordában tartandó kísértés.

Az angolom még mindig darabos, mint egy zsák tégla. Pedig már a kezemben van a nekem passzoló módszer..

Nna. Az hiszem, inkább folytatom a rendrakást a vackomban, hiszen már magam sem tudom, mim van és hol. A többi meg majd elmúlik, ha végre kisüt a nap.

A könyvtár angol íze

British Library. www.bl.uk

Az egyik folyosón kiállított e-book reader-ekkel találkoztunk, felettük részletes magyarázat a használatról és azzal a figyelemfelhívó címmel, hogy az olvasás új formáival ismerkedhetünk meg. Élő könyvlinkekkel, bravó! Pont a könyvtárban… simán azt gondoltam, hogy hát ez akkor konkurencia. Végül át kellett kapcsolnom a gondolataimat a pozitív oldalra. Tényleg nem konkurencia, hanem olyan helyeken is lehetővé teszi az olvasást, ahol eddig nehéz volt. Például a reggeli tömött metrókon. Sorbanállás közben valahol. Kistáskák tulajdonosainak. És így tovább.

Valahol kutatnom kell az agyamban, hogyan is volt ez régen. Mennyi sok siránkozás volt a videó elterjedésekor, hogy meghalnak a mozik, hogy elsatnyul a filmforgalmazás, ha letölthetők lesznek az internetről… és így tovább.

Ezek után ha feltesszük a semleges és éles szemüvegünket, mit látunk? Kígyózó sorokat a multiplex mozik előtt és tele kosarakat a dvd-boltokban. Úgy érzem, nem az egyik kárára terjeszkedett a másik, hanem kétszeres fogyasztást indukált. Vagy valami, vagy megy valahová. Vagy megváltozott a piac és vele a szokásaink. A Gutenberg-galaxis sem csökkent semmit.

Pótlólagosan eszembe jutott mondat: emlékszünk arra, hogy a ma “már élni sem lehet nélküle” mobiltelefonjai korábban – elég csak hat-hét évet visszapörgetni – bunkofonok voltak, emlékszünk…

A londoniak tudnak valamit

Brixtoni b. karácsony

Péntek esti kirándulás avagy kőbe fagyott szépségek

Persze délelőtt minden elolvadt

Hajnalban hózás

végre nem csak az én életem havazott

*

A telefon programja következetesen fordított sorrendben rakja ide a képeket, mint ahogy felküldöm őket a netre. Kénytelen vagyok ezért fordítva leírni, hogy mi van a képeken. A harmadik az a enaL mahsneB – daoR yadyaM kereszteződésében van hajnali 5-kor. Ahogy kifordulok a házból, ez az első kereszteződés, lemegyek a Mayday utcán a London utcára és  ott még kutyagolok 4,5 percig, akkor következik el az első kép helye, a Norfolk Hotel előtti buszmegálló. Ott várni szoktam pár perceket, míg jön a megfelelő számú nagy piros dobozos (1o9) és felszállok. Ha visszanézek, akkor a második képet látom. Kétszer ezen a héten havasan és hideg széllel. Fokban nem sok a mínusz három, de széllel igen. Azóta felolvadtam és a lábam sem vacog.

Megint ferde…

Igaza lehet HArinak, valami tavolsag-problema lehet a kezemmel es a masik kezem kozott rovidebb a fenykepezo… a Big Ben is kisebb igy…
Viszont van uj szemuvegem es egeszen uj dolgokat is meglatok vele. Sokkal elesebb lett minden.

Falra hányok

Ebből egyszer nemtommilesz, ha majd elkészül. Egyelőre az ángliusföldi benyomásaimat próbálom feldolgozni a falra. Papírdarabokat ragasztgatok a prospektusokból.

Városnézős hangulatban

Southwark Cathedral ismét.

Állapot

Mintha már félútig elangolosodtam volna.. Szinte csak az időjárásról beszélek. Mi lesz, ha jönnek a lovak??