állatkerti férőhelyem
november 26th, 2009 § 2 hozzászólás
oppsza, mondta metahari és megállt benne az ütő egy pillanatra, ki a rosseb nem pakolta el a pingpongot, pattog lent a földön valami, na szép, miközben írom itt a mindjártjövök-hozzászólásokat, elgurul valami a sarokban, francokat labda, egy kurva kövér egér, akkor hát reggel nem tévedtem, amikor rágcsáláshangra riadtam és apró lábdobogásra, most akkor mehetek egércsapdáért is, vagy valami durva vegyszert veszek, elegem van az itteni állatkertből, előbb dagadt meztelencsigák szaladgáltak a fürdőszobában, a kertben rókalyuk, ablakon szarka és mókus, a hűtő mögött patkány, na most meg ez a dög, fujj, a pókokkal már barát lettem, de el akarok költözni
Hehe, néhány évvel ezelőtt, magam is egeret láttam a lakásomban. Éppen az ablakon a függönyön szaladgált. Mivel egyedül voltam otthon értelme sem lett volna sikítozni, így aztán felkaptam azt ami legelőször a kezem ügyébe került, egy rugós, fa fejű kaptafát, és egy jól irányzott lendítéssel az egér felé sújtottam. Ámde ebben a pillanatban átvillant az agyamon, hogy és akkor most verem ki a saját ablakomból az üveget…
De szerencsém volt!
Nem úgy az egérnek! Az első ütés eltalálta, és döglötten zuhant le a függönyről. ( éppen az ablakfélfa volt mögötte, így nem a fal, hanem a fa adta a másikat)
az egér mindig olyan fura jószág marad számomra, ha futkározni látom, akkor semmi sikíthatnék, csak próbálom elkapni tekintettel. amikor aztán testi kontaktusba kerülünk, elfog a gyomoremelkedés… azt már nem szeretem, főleg ha szaga is van az egérúr járatának. éppen egy ilyen eset volt, amikor szeptemberben otthon matattam a könyves dobozaimban, egérfészek jött szembe meg egy-két lakó… akkorát ugrottam, hogy. aztán az egyik dögnek volt szerencséje a papucsom alatt megállni, én meg a száz kilómmal rendesen ráhuppantam. az egérnek troccsss… fujj.
Ezt a mait nem öltem meg, csak kidobtam a kertbe, próbálkozzon ott. Egy éjszakája van, ha addig nem tud elhatárolódni a ragacstól, a kukások viszik a gépbe.