A valóság váza
november 14th, 2009 § 1 hozzászólás
Van egy utca útközben az étterem felé, ahol csak romos házak vannak. A napokban lettem figyelmes arra, hogy elkezték őket takarítani. Kidobálták a szemetet és a volt lakók “hagyatékát”.
Erre a gyönyörűségre lettem figyelmes, katt, katt… A vászonhuzat már lemállott, csak a rugóköteg hajladozik a súlyos novemberi szélben, nekem annyi maradt csak, hogy elképzeljem azokat a fekete fenekeket rajtuk.
Most már tudom, melyik rugó nyög, melyik nyikorog és melyik szúr alattomban.
Egyébként a bérszobákban mindenhol ilyen matrac van.
ne is mondd! pattog meg zörög, nem lehet rajta hang nélkül aludni, ráadásul, megvakarja az ember a nyakát,akkor a másik úgy érzi, hogy ugráltunk az ágyon.