Ablakból reggel
november 9th, 2009 § 2 hozzászólás
Kicsit csalok, mert a kép csütörtöki, de még azóta sem változott a helyzet.
Fura helyzet áll elő, mikor küldtem ezt a képet a netre, még hajnal volt, sötét. Aztán amikor eljött a felkelés ideje, kiderült, hogy köd van. Az a jó rendes köd, amiről híres ez a város. A Fene Nagy Köd. Szó szerint tejfehér. Az első ilyen nap most ősszel. Egy kicsit csipked is a négy fok, de az angolok még mindig nem tettek le a mezítlábas papucsban mászkálásról. Ez a köddel együtt még mindig új nekem :)
Tavasszal nem volt köd, hiányoltam is.
Egyébként ma megint múzeumba megyünk. V&A Museum.
Most irigykedünk. Mert itt szürke, szürke, esős, nyirkos.:( Mintha Angliában ..:))
Olyan furának érzem mostanában a világot. Itt vagyok a sztereotípiák közepében és kiderült, hogy semmi sem olyan. Később amikor elmesélés alá kerülnek ezek a dolgok, akkor elmesélve meg pont olyan sztereók lesznek… hát már tisztára meg vagyok keveredve, mert amit tapasztalok, az tényleg valami teljesen más, mint amit eddig tapasztaltam vagy akárcsak el bírtam képzelni.
Azok a legjobbak, amiket még el se bírtam képzelni sosem, mert azokon ma tudok csodálkozni szájtátva.
Továbbá erősen látszik, hogy nem vagyok/voltam nagy közönségfilm/mozifilm fogyasztó, mert kicsit kevesebb amerikai/egyéb sztereotípia épült belém. Ennek folyománya, hogy több dolgon tudok csodálkozni. Hátulütője ennek a helyzetnek, hogy az itteniek meg egyre többet csodálkoznak rajtam, hogy én miken vagyok képes csodálkozni…! Viszont ami nekem sokszor természetes (na például előre segíteni valakinek vagy talán csak két percre előre gondolni a munkában), az nekik csodálkoznivaló és ezen meg én csodálkozom el, hogy ők nem gondolkodnak?!
Teljesen elcsodálkoztam, hogy még nem keveredtem meg teljesen… ehhh, tán jó úton járok felé vagy már ott is vagyok? Az őrület határa…