szakadozott valóságok

Akkor kedden, amikor visszarepültem Londonba, szeptember volt még, 29. Ma meg már október van és 9. Közben csak munkanapok voltak, ma az első szabad. Akkor kedden a repülőn éreztem már az orrdugulást és a torokkrákogást, melegem is volt, aztán kitört. Azt hiszem, hoztam ide egy jó kis magyarmadár-vírust, influ ez, bizony. A megfázásra gondoltam először, de mint később kiderült, a lakótársaimon is sorban végigment a dög, a kollégáim fele szintén beteg. Ezért aztán eszem a kivit, a magyar vitamint és a nyálkaoldót, meg dolgozom túlórában a tápos angolok helyett. Két pulóverrel az egyenruha alatt. A szokásos őszi/tavaszi vírustámadás szokásos hét napja helyett már a tizediken vagyok, viszont már egészen jól. Pár nap még a trüttyögés vége, aztán erősen mehetek bele az esőbe, megint.
Volt itt egy klassz kis októbereleje, meleg, napfény meg a minden, csodálkoztam is, hogy milyen jó. Két napja viszont beütött az egyenszürke. Erről azt mondják a kollégák, hogy angol ősz és angol tél. Tehát áprilisig ez lesz. Kezdem érteni, miért isznak az itteniek.
Arra gondoltam, hogy ha összekötöm az esőt a kádban fetrengéssel és a teáscsészényi ivással, teát persze tejjel, akkor talán átvészelhető lesz az évszak. Amúgy meg az itt kapható gyapjú pulóverek és felsőruházati melegségek miatt egészen jó a közérzetem. Az esőkabátom kopik csak.
Műszaki problémákról.
Sokszor alig van net este otthon, a lakótársak túlméretezett filmletöltési háborúja miatt, ehh, minek ez, nem tudom. Kihoztam magammal a filmgyűjteményem felét, a kézitáskám korlátlan súlyára való tekintettel repültem vele, aztán meg görnyedtem a Gatwick-Croydon távon, viszont végre van tartalom a filmekben, csak legyen idő nézni is. A számítógépem, az ősöreg laptopom energiabeviteli csatlakozó pontja kissé megtérdelt, a cédéíró is akadozik, de az energiaválságra való tekintettel tegnap csütörtököt mondtam és elszaladtam venni egy másik gépet.
Legalább volt értelme ennek a 55 órás munkahétnek.
Acer Aspire One netbook megy most, hamarosan tartok egy op.rendszer gyalulást, aztán már minden békességesen mehet a régi medrében tovább.
A felgyűlt élményanyaggal is kezdenem kell valamit. Főleg, hogy Madárandi is megérkezett vissza, kezdünk a csavargyárban ismét, tehát lesz fotó, fotó, fotó… A nyelvvel is haladok. Indián örömtánc majd egy másik bejegyzésben.