Itt állok a Soho egyik közepén

Ugyan kicsit esőszagúak a képek, mert csak a mobillal, de első találkozásnak igencsak jók, most már tudom, hogy ide – is – megint kell jönni, ismételni, sétálgatni, flangálni, bámulni, majd többször kipróbálni… A teraszos vendéglátás mindig is közel állt hozzám, ezen a területen meg mint a gomba, nőnek a placcok, járkálnak a népek még este nyolckor is, szitáló esőben akár. A mozik előtt hatalmas tömeg mindenhol, színházak, jajj, musical-reklámok, ó jajj ismét. Szereztem egy műsoros füzetet, most majd fel kell túrni a TeCsőt ízelítők után, jajj, miért érzem én azt mostanában fokozottan, hogy rám szakad a világ és beszippant és fel se bírom ezt fogni, mi minden történik egy pillanatban, és akkor ez még csak a látnivaló és hol van a megértés… Ha lesz egy kis nyugadalom, akkor meg azon aggodalmaskodom, hogy túl lassan tanulom az angolt… Jól van, azért legközelebb lassabban és kevesebbet iszom cidert :)) ja de hogy a Sohoban ezt kell csinálni? Hát akkor semmi cicó, ide azt az üveget, még jó, hogy angolul glass a pohár is és ezek után legyen még egy kis terasz és legyen sok világmegváltó beszélgetés!