Kiképzés a Bohócnál

Bejön Köcsög József, a Vendég (in England: Motherfucker Joe) az ajtón. Kasszásrabszolga (in England: till-slave) integet: I’m free, you can order…
Mosolyog állandóan, akkor is, ha fáj a szája…
Köcsög József közelít, Kasszás szól:
Good Morning/Afternoon/Hi-ya/How are you…
May I help you? Can I help you? Who is the next customer? (ha Köcsög József vérbeli English, akkor rutinból sorba áll még akkor is, ha ő az egyetlen customer a kasszasor (front, counter-till) előtt és éppen tájékozódik…
Köcsög József a kassza elé ér… Can I get/have a… na itt az a úgy hanzik, hogy éjjj
és általában bemondja a burger nevét. Ekkor szegény Kasszásrabszolgának meg kell kérdeznie, hogy ugyan Kedves Köcsög úr, mire gondol, akar-e menüt…
Can I have a McChicken…
It is a meal or just a burger byself? (nem használják itt az itself-et, esetleg néha ‘only son’-t mondanak arra, ami csak úgy magában áll, tehát burger és nem menü… The meal is contain a medium or large size french fries (fries, chips) and a medium or large drink. We have soft drinks (coke, fanta, sprite) or milkshakes in strawberry, banana, chocolate or caramel flavours.
Do you want a large or a medium meal?
Köcsög József válaszol: ya, a meal. (Vagy esetleg megmondja, hogy medium vagy large.)
Kasszásrabszolga erőteljesen nyomogatja a large evm gombot (extra value meal, korábban ez volt a neve a menüknek)…
Köcsög József:
- Gimme a Bigmac.
- Would you like a meal?
- Yeah, a medium.
- And a drink? What drink would you like?
- Yes please…
- Coke, still fanta, fizzy fanta, sprite..
- coke…er..I want a large meal… (és ilyenkor nem mondja, hogy sorry! és kezdeni lehet előre a klattyogtatást a monitoron és közben a számítógép rögzíti a javítások értékét a memóriájában és a főnöknek jelez, aki szintén megjegyzi, csak a ‘kirúgjuk vagy ne most rúgjuk még ki’ véleményéhez csatolva).

× Köcsög József karaktere TimurLenknél van igazán kidomborítva, én csak egy kicsit kölcsönvettem, illetve már régóta olvasom, így nem csoda, hogy a Gipsz Jakab mellé került a repertoárba.

Utikonyvben bol valvel helyett utazni

Sokszor emlegettem mar a varos legnagyobb bevasarlokozpontjaban levo kedvenc konyves boltomat. Ma csak ot percre mertem bemenni, mert siettem is munkaba es a szabadon elkoltheto penzegysegeim is fogytan vannak, de hat megint ugy esett a dolog, hogy egy konyvvel jottem ki. Rakaptam az utikonyvekre, ha mar n

Ennyi maradt az egészen hosszú ömlengésből, most fogalmazhatom egyszerűre és tömörre újból.

Az egyik az angol nyelvű Rómát bemutató darab. Már otthon is nézegettem, csak a túlsokforint-egytémára címkét kapta, az ötezer körüli árával, amit még kedvezményekkel is nehéz lefelé tornázni, meg hát akkoriban nagy rajongója voltam a szöveges bemutatásoknak. Itt Londonban került a kezembe egy londoni útikönyv a DK Eyewitness sorozatból, bezsupp a táskába és a célhelyszínre érve máris elő… Egy oldalon ott van benne az a hely, ahol vagyok, a fényképek nagyban segítik a tájékozódást, a kiegészítő miholvan-rajzok

Származási hely: 2009_08_03_TATE_Modern

pedig még könnyebbé teszik az odajutást, a felismerést. Kétszer is hosszabbítottam a kölcsönzésben, látván, mennyire rosszul gondoltam az egészet korábban. Most a római helyszíneket járom be újra és pótolom a kimaradt háttértörténeteket. Nem mellesleg sok szót tanulok.

A másik szintén egy ilyen képes-rajzos-szagosmajdnem könyvcsalád tagja, ahogy érzem, a konkurencia :) Ebben talán egy picivel több a szöveg, és vannak egész lapos fotók is a hangulatábrázolás miatt,

Származási hely: 2009_08_03_TATE_Modern

de jelentős különbség nincsen, maximum az útikönyv-író választásaiban, hogy mire helyez nagyobb hangsúlyt. A Discovery csatorna logoja a sarokban azért eléggé erős mérce a színvonalhoz.

Mindkettő kivitele nagyon pofás, vastag és strapabíró kötés, nagy fülek, amelyeket be lehet hajtani akár a könyv közepére is hullámosodás nélkül. Kifejezetten útikönyv-praktikának érzem és roppant hasznosnak, a londoni változat emellett még megtartotta a kismillió prospektusomat, térképeket is, széthullás nélkül. Azt hiszem, ez a típus a villámlátogatásokhoz használható a legjobban, rövid odaszaladok, megnézemezt, ittisvoltam kirándulásokhoz. Meg a jó fotós témák elcsípéséhez, amikor kevesebb idő van a helyszín alaposabb átnézéséhez.

Továbbra is

És akkor az történt, hogy megszakadt a net. Most harmadjára rángatom elő e témát, egyszer csak sikerül normálisan befejezni, illusztrációkat is fotóztam, ezek után már muszáj. Send post…

Southwark Cathedral, here since 606

museum

Azt olvastam a katedrális melletti kis táblán, hogy az első templomot ezen a helyen 606-tól használják, amely egyszercsak leégett, a következőt 1212-ben adták át. Micsoda számmisztika ez, kérem! – gondoltam, és olvastam volna mondjuk a 2424-ről is, csak az még nem jött el… De mi lenne, ha egyszer utána járnék, mi történt a templommal mondjuk 1818-ban… a tábla kicsi volt és esett is már az eső, úgyhogy nem böngésztem tovább, hanem eltettem az infót a kisfüzetbe a Megnézni nem árt rovatba.

31 lepes mulva

Trafalgar Square

Most mar arrebb allok

St Martin’s Place

Bővebb kivitelben itt látható a nap csavargás része:

2009_07_26_Camden

Itt állok a Soho egyik közepén

Ugyan kicsit esőszagúak a képek, mert csak a mobillal, de első találkozásnak igencsak jók, most már tudom, hogy ide – is – megint kell jönni, ismételni, sétálgatni, flangálni, bámulni, majd többször kipróbálni… A teraszos vendéglátás mindig is közel állt hozzám, ezen a területen meg mint a gomba, nőnek a placcok, járkálnak a népek még este nyolckor is, szitáló esőben akár. A mozik előtt hatalmas tömeg mindenhol, színházak, jajj, musical-reklámok, ó jajj ismét. Szereztem egy műsoros füzetet, most majd fel kell túrni a TeCsőt ízelítők után, jajj, miért érzem én azt mostanában fokozottan, hogy rám szakad a világ és beszippant és fel se bírom ezt fogni, mi minden történik egy pillanatban, és akkor ez még csak a látnivaló és hol van a megértés… Ha lesz egy kis nyugadalom, akkor meg azon aggodalmaskodom, hogy túl lassan tanulom az angolt… Jól van, azért legközelebb lassabban és kevesebbet iszom cidert :)) ja de hogy a Sohoban ezt kell csinálni? Hát akkor semmi cicó, ide azt az üveget, még jó, hogy angolul glass a pohár is és ezek után legyen még egy kis terasz és legyen sok világmegváltó beszélgetés!

Camden Basic

Ehhez a vasárnaphoz tartozik egy mottó: 11 év múlva. Remek kis találkozás volt, gyors élettörténet-skiccek a piaci forgatagban egy tál curry mellett és némi kicsike alkohol egy pub emeleti ablakában. Szereztem egy újabb strigulát a “London nyüzsgő és fantasztikus” címkém mellé, megtapasztaltam ismét, hogy igenis létezik az, hogy “ugyanott folytattuk, mint…” és apró trükköt is kaptam az ánglus nyelv tanulásához. A végén meg három akkora fánkot (csokist főleg, de almás is volt) vettünk egy fontért, hogy beillett két napi hideg élelemnek…

A metróban nagyon meleg volt, nem is volt még annyira nagyon késő, a bérletem jogosított mindenféle tömegközlekedős garázdálkodásra, ezért kijöttem a föld alől és sétáltam egy kicsit a Soho-ban, uhh, fantasztikus, csábító, zenés, könyves, szeszes, látványos, forgatag és riksák is láthatók. Egy kicsit ugyan esett az út végén, ezért keveset fotóztam, többet vonatoztam a belső pályaudvarok között és aztán ismerősök hangjára lettem figyelmes, amikor már majdnem indultam haza. Szerencsémre nem vettek észre, igazán nem volt kedvem a volt lakótársaimmal bájmosolyogni egy ilyen nap után. Azt hittem, hogy már soha többet, erre sorra botlom valamelyikükbe… hmm… na majd remélem ez is egyszer elmúlik, ki fogok kopni a köztudatból. A vonatozás közben kristályosodott egy összefoglalás, ezt csak úgy magamnak írom, csiszolgatás végett, életcél csak a megszállottaknak jár.

Egy elveszett bejegyzes margojara

Tegnap amig szunetem volt az etteremben, kormoltem egy hosszu bejegyzest utikonyvekrol. A vegen elszallt. Itthon a wifi-vevokemmel tamadt para, de az mar pentek este ota megy. Kicsereltem mar routert, kabelt, semmi eredmeny. Illetve itt Angliusfoldon meg kell szoknom azt, hogy a kommunikacios technikak idonkent leallnak minden elozetes figyelmeztetes nelkul. Aztan egy ora mulva folytatodik, csak ki kell varni. A napokban volt igy meg a mobiltelefon szolgaltatasaval is. No service, please call later.
Kezdem favorizalni a papir- es galambalapu kozlescseret. Nehezen szakad meg, el se tunik hiphopp. Spam se jon, a torlest megoldhatjuk a galamb levagasaval.
A fenykepen egy penteki szerzemeny lathato: csalafinta felhok es az autoszalon.

Épp az IKEA-ba megyek

Lóg az eső lába, illetve egy apró kis zápor volt is, de már fel se tűnik… A csigak is sietnek, a háttér sarkában látszik a fenyegető felhő színe.
Már messziről látszik, hogy Q nagy Sale van az IKEA-ban…
Harmadik nekifutásra végül sikerült eljutni az áruházba, de még ehhez a harmadikhoz is kerültem egy akkorát… kaptam egy infót, hogy az a busz, amely Purley felől jön, az ott áll meg a parkolóban az áruház előtt. Hát kicsit se az a busz volt, amellyel mászkáltam az elmúlt napokban, hmm, de legalább most már tudom, mi van merre és hogyan. Egy negyed városrészt körbementem az Ipari Parkban, mire bejutottam a Hipermarket Parkba és azon belül is az olvasólámpámhoz. Sokszor láttam már ezt a két nagy tornyot, ami igazán kéménynek néz ki, nézegettem is a csíkokat a tetején, de nem esett volna le, hogy pont ikeakék és ikeasárga… no szép kis bóklászás volt, félig futva, nehogy utolérjen az eső…
Bent olyasmire számítottam, mint a pesti áruházakban, de nem, itt egy hatalmas belső átépítés közepébe csöppentem, függönyök, eszközök, palánkok, korlátok szinte mindenhol, utak átfestve, papírtáblák. Néhány bemutató szoba megmaradt, a többi helyen kartondobozok felhalmozva, raklapok, és néhány láthatósági mellényes szerelőember mászkált a függönyök között. Volt pár hely, ahol izgatott kopácsolás hallatszott. Mindezek között a vásárlók teljes nyugalomban keveregtek, boldogan élték vásárlói mivoltukat, pakoltak, tornyoztak, nekimentek a kordéval a mindennek, a gyerekek szaladgáltak és üresre fosztottak jó néhány Sale feliratú helyet.
Így tettem én is szert 17 fontért egy állólámpára (kép majd később, fekete-fehér), egy polár ágytakaróra (kék mintás), két nagy párnára (kék és piros), 4 izzóra, 3 ételtartó dobozra és egy lábtörlőre, valamint egy bevásárlószatyorra, amelynek majdnem kiszakadt az alja, mire hazahurcoltam benne ezt a sok szajrét. Szerencsére ez csak 30p volt. A többi értéke viszont felbecsülhetetlen, sőt a lámpa dobozának már meg is találtam az újrafelhasználási módját. Pakk lesz belőle egyszercsak.
Most már csak olvasni kéne :))

Könyvmolyos kellékek

Este van, este van, kiki nyúgalomba… igen ám, de sikerült este hétkor úgy bekávézni, hogy azóta se tudok hunyni egy pillanatot se, csak kattog a fejem. A neten böngészek olvasólámpa után. Jó pár nappal ezelőtt kiégett a villanykörte a szobámban, és a fura angol izzó-szerkezetek miatt nem sikerült kicserélni, mert az üveggömb a kezemben, a menetes rész meg a foglalatban maradt. A házban lakó fiúk szakértelme… hmm.. még próbára szorul, na majd meglátjuk egyszercsak. Mindenesetre kell olvasólámpa amúgy is, hogy lehessen ágyból, fekve és egyéb hencsergős módon olvasni, valamint semmiképpen ne kelljen kiszállni a fészekből elalvás előtt, hanem legyen közel a kapcsoló.
Az internet olyan mint Amerika, itt minden van. A talált csemegék a következők, csakis szívfájdításként csatolom ide, mert se dollárom, se szabadon elkölthető egyéb pénzegységem nincsen, különben is, egy sima olvasólámpa is ugyanarra az olvasmányra világítana… A polc és a könyvborító csak hab a tortán :)

Leveles török

Barackos piskotafalat reggelire

Arra gondoltam, hogy kiveszek egy falatnyi reszletet, hosszu es kalandos uttal a hata mogott erkezett, tegnap kaptam egy nagy tepso barackos piskotat virtualisan es akkor majd vigyorgo keppel mutathatom: Jo reggelt :)
Egyelore a bogre reggeli kave melle kell kepzelni ezt a nagy falatot, a kover husu barackot a sarga tesztaban, hatan a kedves lis porcukrot es epp egy pat harapas edesseg a reggeli napfenyhez. Benne van az a napfeny is, amely a fakon aranyozta a gyumolcsot, meg az is, amelyik gabonat erlelt. Ott van az a napsugar is, amelyik a kemencet melegitette a haz teglainak, a cserepeknek. Alajuk gyultek a gozcseppek, amelyek puhitottak a gyumolcs husat, aztan azok, amelyek kemenyitettek a teszta vazat. Adtak a suto meleget, hogy egy egesz lehessen az osszes alkotoresz.
Amikor mindezekre csendben raolvad az edes por, kicsit megszediti az orrunkat es meghuzigalja a szank szelet egy mosolyra. Az elso falatban megerezzuk a konyha forrosagat, a lekvarfozo ust rottyanasat, a haziasszonyi sohajtast, az udvar meleget es a talca koppanasat az asztalon. Csorren a villa a tanyer mellett, a kiskanal a kave mellett, meg egy falat es indulhat a nap.
Tea melle harom falat jar es en is koszonom a piskotat :)
Legyen egy szep szerdank, oke?

Hazafele a King’s Crosstol Streathamen at

A King’s Cross palyaudvar melletti haz kovetkezik. Majd Streatham Common, Norbury es vegul az eso. Ez utobbit mar nem fenykepeztem le.

A 13. század óta itt ügyeket védenek

Lincoln’s Inn Court, Old Hall. Az iPhone maszatos képei után jöjjenek a rendesek…

Származási hely: 2009_07_20_Holborn

Származási hely: 2009_07_20_Holborn

Származási hely: 2009_07_20_Holborn

Holborn Station-nél a térfigyelő kamera

A háztetőből kinyúló kar és annak a végén a doboz – hát ő lenne az. Arra lettem figyelmes, hogy a kar folyamatosan mozog, oda-vissza mozog a tetők felett és mindig az utakra “figyel” a szeme. Remélem, egyszer megtalálom az interneten, hogy mit is lát.
A wimbledoni közvetítésnél is volt egy ilyen doboz fent egy daru tetején.

A mi London Roadunk

Megkerestem a Google Maps-ban is a mi London Roadunkat, az út elejét be is jelöltem, itt van ni! A Legújabb Zújhely, ami talán a Sokáig Jó Hely címkét fogja kapni hamarosan, a mostani lakásunk az A-val jelölt pontban van, és kábé a kék csíkon közlekedtem ma délelőtt, onnan jöttek a telefonos képek.

Szép hosszú utca egyébként, autós főút, a buszról egyszercsak kinéztem jobbra, 1459-es házszámot láttam, aztán még mindig nem volt vége… csak úgy, a távolságok miatt mondom.

Dudás tudásmódosítás

Ezt a kellemes kis zenés adást (EZ meg még jobb) találtam meg a telefonra, esténként, ha a zárós műszakban vagyok, mindig ezt hallgatom, amikor jövök haza. Gyorsabban jövök és egy kicsit átmozgat a feszült nap után, a lábam se fáj annyira már…

Ahogy most kutászkodtam a neten idelinkelhető példák után, Marc Gunn oldaláról eljutottam a Barbarian Pipe Bandhoz, el is kezdtem hallgatni a hallgatható bemutatójukat, és egészen erősen egyetértek ama megállapítással, hogy a zenének van tudatmódosító hatása, abban az értelemben, hogy elvarázsol és kikapcsol. Kapcsolok is ide mindjárt három példát. 1 2 3 Ha sokat hallgatom, teljesen máshová visz el, tisztulnak a gondolataim, csendesednek és kialakul egyfajta lebegő érzésem, amely megerősít abban, hogy bármi megtörténhet.

Megtaláltam sok dal szerzőjét és címét, amelyek tetszettek, egyet rögtön annyira, hogy most vadászom a hosszabb változatát. Ők a Rattle the Boards és a The Parish Platform című lemezükről van szó. A kedvenc dal pedig ezen a lemezen a tizedik, a The Nightingale. A refrénje miatt tetszett meg bizonyára, mert éppen a mi London Roadunkon mentem hazafelé, amikor énekeltek az ő London Roadjukról és ez pont olyan kedves egybeesés volt, mint az első londoni zenevadászatom nótája, Tori Amos Welcome to England c. száma. Akkor kezdtem dolgozni a mekiben pont, amikor kijött a lemez. Meg én is :)

A második nagy kedvenc a 67-es adás 39-edik percénél kezdődik, ez akkor lett kedvenc, amikor elfelejtettem lakáskulcsot vinni és negyed órát topogtam egy tízcentis eresz alatt, kint meg nagyon zuhogott a eső. Mégse éreztem magam szomorúnak vagy bosszúsnak, csak vigyorogva ugráltam, hogy ne legyen hideg. Ők a Fiddlers 3 és a Boots and Shorts című nótájuk csinálja ezt, a Volume 3: The Rhythm Chapter lemezről.

Apró kis megjegyzés

A kellemes rántotthúsemésztő vasárnap délutánról annyit, hogy

. jött egy sms (itt úgy hívják, hogy text) a londoni tömegközlekedési vállalattól, hogy a Northern Line metróvonalon aprócska késés van, mert egy valaki a sínek közé esett

. a kertszomszéd jamaikaiaknál ismét valami füstölős-hússütős parti kerekedik, már áll a kis grill és hangos a zene (reggae)

. sűrű email-váltásban megy a műszak-cserebere a jövő keddre vonatkozóan, ám a helyzet bonyolódik azzal, hogy lenne ott egy nap a belvárosi megszokott csavargásainkra

. a netről egy igen vicces filmet sikerült letölteni, Hangover a címe, a háziak nagyon fergetegesen röhögnek és én is, csak nekem nincs filmnézési rutinom és lemaradtam, nézhetem meg másodszor is

. a mosógép centrifugája néha kicsit hangos és sokáig csinálja

.

Egynapi látnivaló egyhavi élménnyel – és ez csak az épület

Voltunk egy negyed napot a British Museumban, láttunk négy termet és egy múzeumboltot, készült közel száz fénykép és talán még fel se fogtam, mennyi mindent nem láttunk, a kapott élmények emésztése is jócskán napokat vesz igénybe. Az első döbbenet élményem az volt, hogy mennyire kicsi vagyok a sok tárgy és a felhalmozott világtörténelem mellett. Igazából a történelemnek már csak az a felsorolása is hatalmas, amit a tárgyak mellé kiírtak, mint évszám, név, téma…

Vasárnapi rántotthúsemésztős idő van, elővettem hát a légifotós képeskönyvemet, megnézni, hátha van csemege az égből a BM körül. Van, persze hogy van.

Régi BM, ahogy az 1900-as évek elején látták. A neten való nézelődés során találtam egy remek oldalt, Andrew Cusack honlapját, ahonnan a még zöld tető nélküli múzeum képét csórtam, de nemcsak a BM-ről van ott kép, hanem más híres épületekről is. Ráadásul sok a légifelvétel is!

¤

¤

Mai BM, ahogy az égből látni… egyébként ennek kifejezetten örülök, hogy a kedvenc londoni könyvem képeit meg tudjuk nézni a szerző oldalán. A könyvben lapozgatva és a képeken molyolva észrevettem egy érdekeset, amely ismét homlokoncsapás-élményt adott. Sokáig próbáltam tájolni a Temze fölötti területet, magát a múzeumot, hogy merre lehet pontosan, melyik városrészben, és hogy ha majd a házak lábainál kóválygok, irányban legyek, erre most veszem észre a fényképen, hogy a BM-től két utcányira én már jártam, sőt fényképeztem is bőszen. Igazolva látom a véleményemet ismét, itt úgy van, hogy az utca egyik fele még ilyen, a házak hátsó részétől a másik fele meg akár homlokegyenest más is lehet. Hogy az egyik fele még piros köves gazdag házsor, fehér oszlopokkal és párkányok mindenütt, hátramegyünk, tovább és máris egy szürkésbarna barakkvidékbe csöppenünk. Nincs átmenet. És minden mozgásban van.

Tettem is fehér pöttyöket a gyanús részekre, és igen, akkor buszoztam azon az utcán, amikor először mentem Camden Town felé és megállt a busz. A fekete kockás téglás házak voltak a gyanúsak, máshol még nem láttam ilyet, nahát, még ilyet! (tele vagyok állandó meglepetésekkel, szeretem ezt)

A terjeszkedő BM, amelyet majd unokáink látnak réginek :)

A nemzetközi helyzet fokozódik

Vannak a Bohócnál bonyodalmak, sőt, ha jól sejtem, most kezdődnek csak igazán. A kínai-cseh-amerikai hatalmi harcokból egy amerikai kiesett, kínai-magyar konfliktusokon edződött fehér hajszálakon kötélideg-meccsek folynak, egy angol és egy indiai bajkeverés még várható és fogalmam sincs, rám lövik-e a sárgák a titkos atomjukat, ha egyszer test-attak lesz köztünk… öö izé megfejelek valakit hamarosan a Bohócnál, csak azt fontolgatom, mikor :))) előbb kéne másik meló.

A főbérlőnk görög. A vacsoraosztó a szemközti kebabosnál török, a házszomszéd thai, az első lakásban feka fordrász nyüzsög. Az első kolléga, aki facebookra kapcsolt – amerikai. Ma volt két német vendégem, az ő nyelvükön egyezkedtünk. Lehet, hogy nem is fogok itt rendes angollal találkozni?! Mégiscsak nagyon szeretem Londont :))

Nyar, uborka, hathamegse, csendes szezon, könyvek

A het kozepe a munkaval, a munkaba menni nemakarassal, a penzkoltessel es a penz nemkoltessel telik, vegre feladtam azt a levelet egy olyan kis postahivatalban, aminek a kirakataban pornocedeket reklamoznak es bent egy hajkencefice olcsouzlet van. Es leghatul a ket hivatali kisablak. Itt valahogy rovid sor volt. Aztan hamarosan talalkozom egy regi ismerossel (11 evvel ezelottrol), sort iszunk egy fuben, es ha esik, kocsmazunk. Mintha mise tortent volna :)) Tovabba egeszen finom szoszidzsot talaltam learazva, szerintem akkor is műhús van benne, mert mustar nelkul nincs ize, vagy csak jol sikerult az angolsaga. Tegnap sikerult beszerezni az elso duplikalt peldanyt egy regenybol, ma reggel vettem csak eszre, teljesen kulonbozo boritojuk van. Az egyiket felajanlom, amugy Booker dijat kapott a cucc 2004-ben, azota a szerzo irt mas erdekeseket is. Legvegul vegre talalkoztam a mostani gorog foberlovel, na o is egy inkarnacio :) es valahogy szereznem kell masfel meter nem tul vekony, de vastagse drotot. Fogom mar van. Meglepi.

Hullamvasut

Tegnap egeszen jol azt hittem, hogy jeeee, elertem a nyugodt kis angoltudas szintjere, ertem a nepeket es ok is engem, lazan csevegesbe fogtam az egyik bolt penztarosaval es minden rendbenlevonek latszott. Reggel csak ugy kipattantam az agybol, olvasom az ujsagot es megyek a postara, fulemben a mar megszeretett angol leckek szovege, duruzsol… mikor is… a postan megint mindent ketszer kellett, ketszer kellett… aztan az etteremben egymas utan otszor megint ketszer kellett… el is hallottam jo par rendelest, a manager egy uj ember, ehh, negyedet se ertem… most lehet, hogy tevedesbol vagyok szuneten… Jajj, miert is van ez, megint gyomorgombocot kapok, sose fog ez nekem rendesen menni. Az keves, hogy vanminijeee…  Viszont a kelta es ir zeneket ado podcaston (olyan, mint egy radio, csak mp3/ban jon) a riportersracot nagyon jol ertem, hat akkor lehet, hogy megint tancos hegeduszot hallgatok es mozgatom a labamat, mintha trappolnek a deszkakon, na igy megyek haza es tojok az angolra. Ha varnom kell, csak egy percet, az mar megy, mindent megold a vanminijeee

Metróban Londonban

aki huje hajon megy

Mi jar annak, aki tizenegykor kel, sokaig bamulja a furdoszobatukrot, aztan irogat par kepeslapot, vegul eszreveszi, hogy maris 12:23 van es egykor kezdodik a muszakja egy 25 percnyi eros gyaloglasra levo helyen? Igen, a lakaskulcs otthon maradt. Igen, a lakotarsak este tizig vannak muszakban es egy ora a hazavezeto buszut. Nincs mas korulmeny, csak annyi, hogy a lakaskulcs nem eloszor marad otthon. Na mi jar annak?

Itt vagyunk Londonban. Tehat pont a muszak vegen elkezdett zuhogni az eso. Es meg csak fel tiz van. Hehe.

Athidalo megoldaskent csentem egy nagy sajtburgert. Es jo, hogy van alma a taskamban. Hehe. Ma biztosan nem kell furodnom, talan meg is szaradok, mire hazaernek. Vennem kell valami lancot, aminek a vegere lehet csomot kotni… Hehe.

Ja persze a hetfon megirt fontos levelet ma sem sikerult beadni a postan, hosszu volt a sor es keves az idom. Pedig hogy beigertem… Ehhe.

Főhősünk korán kelt a zene ír rádióból

Jaja, délben, de mivel kint nagyon esett (fél órát is egyhuzamban), kinek lett volna kedve kiszállni az ágyból… Délután ment a harc a lenti pécé netes lassúságával, aztán találtam az iTunes-en remek podcastot keta és ír zenékkel megrakva, feltuszkoltam a telefonra és irány a város! Ezt úgy negyed háromkor határoztam el, mégis volt vagy fél hat, mire kiértem az utcára. A szuttyogás, az… közben mostam és álmodoztam a semmittevésről.

Aztán elindultam, hogy megkeresem az ikeát, kellene egy kicsi lámpa a szobámba. Mondták a többiek, hogy busszal kell menni, Purley felé, meg hogy 286-os, nosza, szedtem is a lábamat a belváros felé, a London Road megállóiban pont megáll a 286-os. Aztán az orrom előtt ment el, a negyedóra alatt, amíg ácsorogni kellene, simán beérek gyalog is, akkor hát veszek újságot útközben. No igen, este fél hatkor itt reggeli újságot keresni felettébb dőreség. Mert azok már kora délután mennek vissza és szabad lesz így a hely a polcon az esti lapoknak, azokból is van szép számmal. Azért csak elcsíptem egy utolsó példányt az egyik indiai fűszeresnél (grocery’s). Ezen a héten jött benne 2 cd és naponta egy kis füzet, kezdő olasz nyelvtanfolyam van rajtuk, a nemrég hallott Michael Thomas módszert reklámozzák. Előtte héten spanyol volt. Egyiket ki fogom próbálni kíváncsiságból. Az angol nyelvtanuláshoz adott tippjei – úgy érzem most – eléggé hasznos segítségek voltak.

Ez volt az összes haszon a napban, a busz persze hogy az ellenkező irányba ment, ehh, ezt nem fogom megszokni sohasem, hogy nem lehet itt rutinból menni… Az ikea el van bújva a sok sopping-hiper között, ehh, majd egyszer máskor azt is, végül is megmaradt a pénzem, jó lesz az későbbre…

És talán holnap fel is bírom rakni a narancssárga dobozba azt a zenét, egy óra hosszú… ma nyűglődnek itthon a gépeink és miért is lenne minden mindennel összekapcsolható… ehh.

Hogy pozitív legyen a vége, írok két kedves apróságot. Láttam az utcán egy nagyon régi kocsit, úgy a hatvanas évekre tippelem, hogy akkor volt menő. Szép kocsi még mai szemmel is. Az angol kiejtés-iskola nyelvleckéinek végén a felolvasó néni soha nem felejti el mondani, hogy KEEP SMILING! és tisztára lehet hallani, hogy kedvesen mosolyog közben.

Kolbász forever!

Terjed, terjed… ma angolul volt egy témaindító Kolbászkergető Nagy Kaland, az tősgyökeres angol emberek kolbászmániájáról kezdtünk el beszélgetni, persze nem túl sok idő múlva már viccekbe fulladtak a poénok és a nap végén már a Bloody Sausage volt a vigyorgó elköszönés. Közben – finoman elhelyezett ajánló sóhajtással – kreáltunk egy kolbászos fagylaltot is, az áldozat persze nézett különös arccal. Kérek egy fagylaltot! – mondta a vendég. Milyen ízű legyen? – kérdezte a kasszás. Igen, egy fagylaltot! – mondta a vendég. De mégis melyiket a négy közül? Van epres, csokis, mentás és blablabla feltét – kérdezte a kasszás. A vendég egyre lejjebb csúszó alsó ajakkal néz felfelé a képes táblára (ennél udvariasabban nem tudom megnevezni az ossstoba arcot, sorry). Ekkor sóhajtottam bele a mellettem álló szituációba: with sausage..  Kolbászos öntetemet persze hogy epresnek hallották, na sebaj, ebből kiindulva máris elkezdődhetett a Kolbászt Mindenbe! projektem Ángliusföldön is. Amit egyébként soha nem gondoltam volna, hogy itt is elkezdek, a nyelvi korlátaim fal-léte miatt… izé… na mindegy, nincs magyarázkodás.

Noha-ámbár-jóllehet nemcsak az angolok vallják magunkénak a kolbászos/szalámis/szalonnás mindentbelé-t. A nap lezárásaképpen jöjjön egy német gyöngyszem. Szőnyeg. Sz.Kolbász. Forever!

Lunch break

Az ötödik terem után szükség volt egy kis kitérőre, talán a muzeum kávézójában hátha jól esik egy kis pihenés? Az ajándék- és emléktárgyak boltja ravaszul elén állt, abszolút a már megismert és megszokott színvonalon hozta a választékát, ceruza-toll-vonalzó-füzet, bögre, kendő, bigyótartó, na persze igényes művészeti kiadványok (az információtartalmára gondolok éppen) és könyvek, pólók, esernyő és táskabiznisz. Minden logóval. A kávézó is a megszokott stílus: háromszor annyi a keksz és az étel, mint máshol, a választék mondhatnám múzeum-standard.

Hát akkor menjünk ki, a környező utcácskákban bizonyára találunk íz-galmasat. Így is lett, alig pár lépés után megláttunk egy thai café táblát és az ajtóban lógó étlap alapján kipróbálásra ítéltük. A fénykép az elénk tálalt ebédről szól, ugye nem angol, tehát ehető, nem is kell már ezt írnom. Cod and rice with sweet chili sauce, na ennek volt egy négy szótagos thai neve, esélytelen fejből idéznem, még olvasni is nehéz volt, viszont az íze! Féltem a chilitől, végül igazán jót tett a halnak, a rizs beszippantotta a szószt és fehér tányérokat hagytunk magunk után. Az előétel kis spenótos tekercsei, nyamm, no ezt valahogy beszerzem majd otthonra is, a chips mint rágcsálnivaló ezennel kivonul a konyhámból. Majonézzel vadított édes csili volt a mártás, erős spenótlevelek a ropogós tésztában, merész de nem rendkívüli párosítás, ideje gondolkodni a vega életmód szép oldaláról. A leves – könnyű zöldséglé és ropogós nagy zöldségek, a húsos táska belül – remek, na itt megvan a név: won ton. Ezt még biztosabbra mondom, hogy újra kóstolni fogom.

A nap egyik (jajj, de hiszen rossz nem is volt egy sem, miket emlegetek én itt össze!) csúcspontja volt a thai ebéd. Este a buszon olvastam a szokásos ingyenpapírt és a reggeli lapom maradékát, a Guardian-ban találtam egy cikkecskét az alábbi honlapról, úgy érzem, érdekes kontraszt. A szerző, Erik Trinidad szerint ‘ igen, a fastfood még mindig rossz neked, de legalább lássuk, jól is kinézhet az egész’, és átformálja éttermi kinézetűre a gyorskajákat. www.fancyfastfood.com Komolyan felhúztam a szemöldökömet, ahogy néztem az átalakítás képeit, nahát, vicces ez, de mégis ad valami pluszt, talán egy hajszálnyi lelkiismeretet elvesz a szervezetbe tömött E anyagoktól, aztán persze azok mennyisége egy cseppet se csökken, visszajön a furdalás. Meg a kérdés is, vajon az éttermi ételek ugyanígy tartalmaznak E-ket? Csak mert jól néz ki… hmm… még nem biztos, hogy 100% természetes alapanyag… na inkább nem gondolkodom, eszem egy almát. Vagy.

Main Entrance

2009_07_13_British Museum

Lely’s Venus – Aphrodite

Nereid Monument