“mi bantott hazafele menet”

Ez a kep teljesen ahhoz a vershez kotodik itt Londonban.
Szerencsere itt gyakrabban sut a nap es olyankor meg ez a szurke szutykos varosresz is jol nez ki.
A London Road hozzank kozel eso reszen jarunk.

Horrorfura nap vegere egy megkonnyebbito vigyorgas

A Bohocnal beindult a nyari nagyuzem. A varosban ugy tunik, hogy mindenki vasuttal kozlekedik (biztosan mennek a Gatwick repoluterre), mert meg ennyi borondos japant soha nem lattam… Illetve elokerultek a lappango hivatalnokok is (eves bonusz evespenzben?), mostanaban annyian jonnek kettokor, hogy csupa oltony toluk a vendegter. Es mind(!) bankkartyaval fizet. Ez amugy jo dolog, mert nem tudok rosszul visszaadni, masreszt meg mindegyik normalis angolt beszel es veluk nincs kommunikacios zurzavar.
Ellenben az ettermi sargakkal… Na ma szepen osszevitatkoztak a szinek, en majdnem hazamentem, vegul delutan vegere lecsillapodtak a kedelyek. Valami erthetetlen fonokoskodes es bunbak-gyilkolas kozepebe csoppentem bele akaratlanul. Megis nekem jutott a rovidebbik a huzasnal, hja, meg is sirattam, de ennel jobb sose lesz a bavandorlo-vilag.
A teszkoban nem volt fank, vegul ez nem is baj, mert nem jo egyebkent. A Sainsbury’s bolti a legjobb.
Aztan itthon a kanaperol olvasom a leveleket, megjott az internetes szerzodes is hatalmas szajbarago brosurakkal kitomve, valaszboritekot holnap intezem. Es a neten meg mi var a szalonnacukor statisztikas oldalan? Nami? Volt egy valaki, aki a ‘szep seggu nok’ kifejezest irta be a keresobe es az en oldalamon kotott ki. Hiaba irta rovid u-vel azt a szot, jo helyen jart :)))

Izzadnak az angliusok

Meglepte az ittenieket a nagy meleg. Elegge sok napja nem esett semmi az egbol es ma a napon volt 30 fok is. A levego meg parasnak tunik. Az ujsag ugyan azt irja, hogy az angol juniusban az atlagos ho csak 17 fok, az itt es most tapasztaltak alapjan azt mondom, hogy az Atlag az apol es eltakar…
Ennek ellenere nem egy olyan csajt lattam a Fo utcan menni, aki p.szelig ero lenge miniruhahoz (amugy roppant noies es viragos az a ruha) kepes felvenni barna magasszaru szorcsizmat. Persze a nagy atlag klaffogo papucsban jarkal es a maradek meg oltonyben. Na meg vannak a sapkasok, de nekik mar mindegy, a ganja alatt nem erzik a hot…
Az etteremben a konyhan alapbol 35 fok van, de az angol kollegaim elegge berzenkedtek, hogy mashol is meleg van. Kerdezgettek arrol, hogy milyen a magyar ido. Mondtam, hogy hat nalunk a 30 az alap mostanaban nyaron es mi ilyenkor otthonkat es papucsot hordunk. Kemenyebb magyarok ugyanezt es biciklit hordanak aratasra menet. Es tud lenni 40 fok is es megis mindenki feher marad. No ez utobbi poenokat csakis a csehek ertettek.
Egy kicsivel maris emeltem orszagunk hirneven, hatha megmarad az emlekezetukben.
Utana meg kemenyen dolgoztam. Nem mondhatnak rosszat ezutan a magyar munlaerore, hatha kevesebbszer kell majd izzadni a jovoben a bevandorlo cimke alatt.
Es vettem egy fogot, de nem tudtam megcsinalni a kiegett izzo foglalatat, mert mar oreg es porlik szet. Ugyhogy sotetedes utan alvas celjabol celszeru az agyamban tartozkodni. A nap tobbi reszeben nolmalis hetfo volt.

Cipo-angol

Meerkat Manor

£5 volt csak, az elso sorozat 3 dvd-n, ebben az orszagban vegre meg is lehet nezni az Animal Planet honlaprol. De inkabb megvettem es ket este ota ez a Nagyfilm munka utan. Felet ertem kb, szotarral majd jobb lesz , de most maradektalanul kerek es jo a vilagom :) egy kis Szurikatak udvarhaza es mindjar kezdodik a vilagbeke is :))

Lovas kozlekedes

Kisse meglepodtem Wimbledon Common-ban. A falusias kinezetu varoskakozpontban mennek at eppen az uton, ketszer-tobbszor korbenezve, mert meg mindig fura a balrol jovo auto, masreszt most csucsforgalom van Wimbledonban a tenisz-biznisz miatt. Latok am mindenfele savot es rengeteg jelzolampa oszlopot es eszrevettem egy furcsat.
Mondjuk mar azt is furcsallottam, milyen fekete oszloperdot kepesek ezek az angliusok osszehozni, de hogy egy olyat alkossanak, amelyik kizarolag lovasoknak van… Na hat rohoges utan le is fenykepeztem a lampat, ami nekem fejmagassagban volt es lohatrol lehet kenyelmesen megnyomni, ha eppen valaki loval akar atkelni. Egyebkent kulon savjuk is volt a keresztezodesben, a sav szelen ugyanugy ott volt a sarga csik, mint az autos savokban, teljes az udvariassag es az egyenrangusag. Sebessegkorlatozast nem lattam egyedul.
Elkapraztam, hogy ezek itt milyen udvariasak a lovasokkal, aztan persze dohogni is kezdtem jo magyar reflexbol, hogy lonak-lovasnak elsobbseg meg mindenkinek sorry-sorry, de a boltokban mindenki gazol at mindenkin, mintha tank lenne, eleg csak egy kis “sale” felirat. De ugy egyebkent is, nagyon konyoklosen lehet itt vasarolni.
De persze a lonak kulon lampa van :)

Kettes szamu szelmalom

Wimbledon Windmill.
Nagy fuves ter kozepen lakik, korulotte embermagas fagyalsoveny, a muzeuma szerencsere egy-ket hetvegi napon nyitva is van. Minimal szenaillat a szerzemeny pluszban es lattam olyan terepet, amirol mindig ugy kepzeltem, hogy na pont ilyenben lakik a Robin Hood.

Wimbledon es a tenisz

Minden errol szol most, meg egy hetig nagyon, az oruletig egeszen. Majd azutan is, csak akkor mar kenyelmesen, angolosan.
A turistas extra busz mar nem lehet meglepo, kokemeny uzlet. A thai elokelo etterem ablaka mar inkabb. A labdas nyilat kovetve a konyvtarba jutunk, ott eppen lehet tenisztanfolyamra is beiratkozni. A tobbi kirakat meg csak a vasarlokert van, simple.

Paddington Medve egyre nagyobb kedvenc lesz

Hat lehet neki ellenallni?!
Raadasul a mesekben olyan remek multak vannak es elbeszelo igeidok, hogy a nyelvtankonyvem is megnyalja mind a tiz ujjat. En is, mert allandoan lapozgatnom kell.
Az illusztraciok pedig komolyan tunderiek, egy megrezzeno mackobajusz jobban mutat a lapokon, mint tiz lap amerikai rozsaszin.

…blight side of life…

A Szent Szabadnapra valo tekintettel megneztem jol – ismet es angolul – a Brian elete cimu filmet, hogy ez a negyedev se legyen abszurdtol mentes. Ha mar egyszer ugy van, hogy negy napja nem esett… Gyanus ez itt Londonban, nattyon gyanus. Vagy kitort a nyar vagy valahol mashol esik. Persze uriember biztosra nem fogad :))
Egyebkent kadban habfurdozest terveztem konyvvel, de modositanom kellett, mert a szotar tul nehez egy kezzel, igy aztan inkabb megettem a reggeli maradek lecsot es keszulok a holnapi teljes szabadnapra.
A szemkozti hazat meg csakis nosztalgiabol es honvagybol fenykepeztem le. Ha mar ma amugy is a Hazagondolas napja van. Es lattam a Lidlben olyan bort, amelynek kaveizt irtak a cimkejere. Hulye angolok, angol hulyek…

Meglepoen kihalt Fo utca Croydonban

Munkavegen

Este van, este van, a boltok nyugalomban, fel tizkor meg nalunk Q vilagos van :))

Munkaszunetben

Mindig ezt latom es ha nem lehet beszelgetni, figyelem a trafikot ott lent :) olyan rendesek ezek az angolok, hogy meg nem hallottam itt dudalast, fekcsikorgast, kiabalast, hanem csak ugy szepen sorban atkelnek az utcan es haladnak a betonon. A piros dobozbuszok is rajzanak sorban, pontosan.
Es fogtam harom taxit is.

Sopping tura

Elmentem, ugy tettem, mint itt szokta a tomeg, soppingolo turat kezdtem. 20 perc alatt lett szerzodes a netre, megegyezes a szerelesi idopontra es mar csak varni kell julius 9-re, amikor is kezdodik a nagy nap, jon a szerelo. Ezt ugy tudtam meg, hogy a vasarlasi akcio utan fel oraval irtak egy emailt, abban voltak az adatok. Hat igy megy ez…
A kepen az egeszen tavolban hompolygo tomeget szandekoztam fennyel megorokiteni.

Nyari napfordulo

Hat most ugye stilszeruen Stonehenge-bol kellene jelentkeznem, kepekkel megtamasztva a tortenetet. Ehelyett Madaras Baratnemmal mindketten a Bohocot hizlaltuk, nemi stresszhelyzetek kozepette. A hivatalos szabadnapokon meg sose van hivatalos unnep es persze a kogazdagsaghoz is tobb lepcso kell, mint szamitottam. Raadasul holnap megint koltok, remelem nem ugy, mint a kakukk. Egyebkent mi ugy jartunk a hazbeli elozo lakokkal, hogy miattuk nincs internet, ejj, vege lehetne mar ennek a magyar-szivat-magyart korszaknak. Na magad uram, ha Olgad nincs – kolcsonveve a Antibacsi szoveget -, holnap veszek internetet, oszt majd jon rendesen…
Az ilyen varatlansagok remekul at tudjak rendezni a tervezett jovot, nem nagyon viselem jol mostanaban. Amiota megszunt a biztonsagos otthonerzetem, azota minden nem tervezett esemeny bajjal jar es ritka a pozitiv veletlen. Ambar ebbol itt van, sokkal tobb van, mint regen, az elso eletemben volt.
Furcsalkodom is sokat, ez valami teljesen uj szokas lehet, vagy mar zarodik befele a mindenre nyitott ifjukorom? Koltoi kerdes ez es nem is akarom tudni a valaszt.
Ma egyebkent olyan nap volt, amikor az angol udvariassag lett a fo tema, a reszletek nem fontosak, a lenyeg az, hogy letezik a Gentleman, nem csak a gentlemanus.

Egy kis jatszadozas megint az almas csodakutyuvel

Raadasul a buszrol egyenesen… Mint akit elvarazsolt egy gyerekjatek… Uj otletem is tamadt ezzel kapcsolatban, bar eppen most utazom oda, ahol pont eladom a szabadidomet :)) nem nonszensz, csak tomoritve elek… Mar csak egy aprosagra vagyok kivancsi, hogy a szoveg koze mennek-e a kepek vagy a vegere, a mobilos szerkesztoben nem latom, egyelore.

A fatal is veletlen

Ez az egesz a fem fatalrol jutott eszebe es meg arrol is, hogy ma reggel megneztem/lattam/haromnegyednel-poweroff a Szex es New York cimu filmet. Hatarozottan kristalyosodott bennem a kovetkezo ket fogalom: onzoribanc es ostobatyuk. Nem mondom, nehany helyen jo poenok voltak benne, de a szilveszteri resz utan mar idehesitett a szereplok nyavogasa es onmagukba fordulasuk. Sajnalom, hogy ez a vilag a mostani peldakep es csakis a penzszorasrol szol. Hihetetlen szamomra az is, hogy senki nem tud semmit a ferfiakrol, es az egesz film ket legoszintebb szereploje a Samantha kutyaja es szoke csampas foszereplo asszisztense volt. Bocsanat, de most nem emlekszem a nevere es a film veget sem lattam.
Elotte nap a Vicky, Christina, Barcelona filmet lattam, immar otodjere es mar abban is kezdett unalmassa valni a szoke no… Bar az film meg mindig jobb egy hajszallal, a zene miatt azt hiszem. Illetve Barcelona.
A harapos hangulat ellen vasarnap lenyomom a Pulp Fiction-t, hatha segit helyrebillenteni a vilagot. Vagy legalabb zene, biztosan tudom elore, a Le Big Mac-nel rohoges lesz :)

Kilenckor meg vilagos van

Este kilenckor itt meg vilagos van es a nap nem ment le. Vidaman felhos az eg, eloben egy kicsivel sargabb volt minden, a telefon kamerajat probalgattam es roppantul elvezem, hogy azonnal blogositani lehet a kepeket, a laptopot be se kell ehhez lapcsolni, nettelen idoben remek. Maskor meg kivalo es pont ma tanultam meg ezt is, hogy angolul ez outstanding.

Ekezet nelkuli tepelodes

Hat most itt a zuj itthon nincs internet, a hetvegi nagy vihar ota akadozott, keddtol azonban ures a vonal :( mar majdnem azt gondoltam, hogy benne lett az auramban a nettelenites, de a zujkutyuben benne hasit a 3G delej, ugyhogy latom a hireket es az ujjbegyre optimalizalt valtozatban megy is a szoveggyartas. Az meg mar a teljes vicc kategoriajaba esik, hogy a haz hatso reszen a legjobb a terero. Ott van a vece is es a Furdokad..
A potyoreszes helyett inkabb olvasok, ja elotte lecso, van mar hagyma is hozza meg 1 csipos valamint kivancsi leszek a lecso es az edes curry szosz hazassagara. Ha nem sikerul, nem fozok egy darabig csak piritost.

syntax terror avagy inter-nyet

Apple iPhone

Mindennek ez az oka! Megjott a McD-s tagsagi igazolvanyom, azzal 30%-os kedvezmenyt lehet elerni a telefonosnal… Keveset gondolkodtam… Most egy 2 eves rabszolgasagom van a telefonosnal, de persze ez sem annyira kotott, mint Otthon-otthon. Es majd meglatom. Maga a kutyu egyertelmuen a 21. szazad. Amibol egyebkent egy kicsivel sokkal tobb van itt Angliaban, mint amit otthon gondoltam rola sot amit otthon lehet(ett) tapasztalni.
Es hogy az Itthoni-otthon tortenjen valami komfortfokozat-emelkedes, vettem egy…
Ide kerul a fenykep rola es ha veszek meg paprikat a szemkozti arabnal, lesz belole… Igazan szezonja lesz hamarosan, szeles vigyorgas…

Veszélyes vizek, evezés

Hát komolyan mondom, hamarosan vége a mászkálós életemnek, nemet váltok, sőt fajt is. Nem leszek idegbeteg pénzhajkurászó futkosó rabszolga, nem leszek a világ jobbra (vagy balra, tudja a fene már itt Angliában) fordulásáért aggódó ember, sőt nő se, se semmi, maximum elmélkedő buddha, már ha nem nagyon mozdulatigényes. Vagy leginkább egy lajhár… hagyom a lábamon megnőni a szőrt, megmohásodni a hajkefét, egy vízforraló legyen a mellettem és teljesen simán eléldegélek itthon a fotelban vagy a kanapén. Aha, itt van egy Kanapé! Az, hogy vendégmarasztaló, az egy gyenge jelzője…

Ja a cím… hát mivel tanulom a bulvármédiát, ez csak egy onnan vett módszer a figyelem felkeltésére. Engem nem keltett fel… Aha, itt van egy Kanapé!

3 hónap – össze- és visszafoglaló

Templom két saroknyira, kórház a kert mögött… lenti szomszéd kínai étterem, szemközt egy arab élelmiszerbolt és egy másik keleti kisbolt újságossal… hát király egy hely, ide költöztem. A házzal a dolgok rendben vannak, ugyan nem a legújabb kiadású, de a bérleti díj mértéke bőven kárpótol a kacsaláb hiányáért. És nem kell rá vigyázni.

A költözés eléggé vicces volt, a beosztásom szerint végeztem volna egykor, de a műszaknaplóba már valaki figyelmetlenül írta be, hogy háromig vagyok, és erre akkor még rátettek egy túlórát is. És végül négy óra húszkor hagytam el az ojjektumot…

Rohanás haza, a főbérlőm (mikor ezt írom már exesítve vagyon) sehol nem hagyott pénzt nekem, oppá, kaució, nosza fölhívom és aztán megegyeztünk, hogy ma még visszajön és akkor elvágjuk közös szálainkat. Hatkor megjelent. Utána felmarkoltam a hátizsákot és az új gurulós bálnatáskát (a mérete miatt, csakis), mindkettő repedésig tömve, könyv és konzerv, mi más. Alig bírtam lépni és a kapuból az utcasarokig ott felfelé kellett menni. Nagyon szerencsés helyzet, hogy mindjárt a sarkon van a megfelelő buszmegálló. A buszon aztán összeütközésbe keveredtem egy bébitankkal, a sofőr végül a nagyságunk miatt mindkettőnket letessékelt. Nekem volt szerencsésebb, mert csak egy megállót kellett mennem pluszban. Itt meg ugye a megállók nincsenek messzebb háromszáz méternél egymástól. De a súly miatt ez sem volt kis teljesítmény, háromnegyed óra volt, mire átmásztam az úttesten és a térképen 2 cm távolságot megtettem, azaz egy sarok meg mégegy. Gurulós táskát tolni reszkető lábakkal roncskavicsos úton – én magamba röhögtem és imádkoztam, ki ne essek az egyensúlyomból, mert felállni azt nem tudnék.

Húzni végképp nem ment volna, aztán itthon, azazhogy Itthon kijebb pakoltam a göncöket és a hatodik fordulóra felért a vagyonkám az emeletre. Azóta szappanszagúvá tettem a szekrény és a vadonatúj ágyneműhuzat tetején kapirgálok a számítógépen, rózsás ambipur-illat dől ezerrel, a szünetekben kínai levesszag tántorog az ablak előtt.

Ma éreztem először azt, hogy könnyedebben jönnek a válasz-mondataim a többiek kérdéseire, hoppá, néha nem is gondolkodtam, hoppá, keményen el is határoztam, hogy kettőzök a hallgatósdi tanuláson. A vendégek megértése valamiért ma csudajól ment. Csak négyszer értettem teljesen mást, de aztán kimagyaráztuk egymást.

Az első vacsora a tegnapi halas maradék fele volt. Egyébként ezidőtájt emlegetve lett az ángliusföldi kolbászos kerítés, a délután első felében pozitívan, a másodikban nem pozitívan. Maradok a realitások földjén, nekem három hónapomba telt ez a helyzet, hogy talán megvetettem az egyik kisujjamat az országban. Illetve mától a másodikat. Ahhoz, hogy elérhessem a vállonveregetés szintjét, nyolc ujjat kell még bevonnom a kapaszkodáshoz. Nyelvtudás és normálisan fizetős munkahely, ez lesz legalább-legalább egy ötujjas téma. Az elcsaládosulás – na egyébként ez nem fenyeget – majd lehet a maradék téma. A “don’t panic” szlogent meg fel kell írnom erre az ajtómra is.

Nem mellékesen megutáltam a rózsaillatú ambipurt, mellé is tettem az előbb a mekiscipőből kigyötört zoknit, egyezzenek meg szépen.

utolsó vacs 2

Kellemes kis kéthét volt a mostani szálláson, Addiscombe Court Road, de holnap este már az igazi Zújhelyen leszek. Az itteni utolsó vacs – nem lehet meglepetés – egy fél adag fish’n'chips és egy fél adag édesség egy fél üveg ginger beerrel nyakon öntve. Pakolni kéne, hajolni nem megy.

Nyelvvel nyelvelek

Igen, a legeslegnehezebb dolog itt és most. Ángliusföld szívében, a kommunikációs vérzivatarban a legnagyobb szükség a megfelelő társalgás, ami az életbevágó minimum, hogy legalább a kérdésben az igét értsük és a megfelelő feleletkezés legyen, yes-no, nem mindengy melyik. A cizellálás a távoli jövő, most csak az a fontos, hogy a pontos információk mászkáljanak köztem és az ángliusok között.

Sok fehér hajszálat hozó dolog ez, de jövetelemnek egyik célja pontosan ez, hogy elmúljon a beszédhibám angolból. Hoztam magammal egy Oxford Mini Thesaurust és az Akadémiai Kiadó magyar-angol kisszótárát, no meg a szotar.sztaki.hu linkjét mindenféle kommunikációs eszközbe beleégetve.

Az első napok eufóriája az volt, hogy bárhogy is beszélek, az akkor szükséges dolgokat el tudtam intézni, mert megértették az összedobált szavaimból kirakott mondatokat. Megértik, mert megszokták, mert fizetni fogok nekik valamilyen szolgáltatásért, áruért, mert azért eléggé kedvesen és útba is igazítanak. Azt, hogy én mit értek meg az ő beszédjükből, azt talán meg se lehet még mérni. Ez volt az első hét, két hét állapota.

Ahogy haladtam az ügyintézéssel és előjött a munkakeresés, máris szélesebbre szakadt a lyukas folt a tudományomban. Összefüggő mondatok kellenek, sokszor magyarázás, hogy mit tudok csinálni, milyen munkát keresek, milyen munkaerő vagyok (a keményen dolgozó és megbízható kifejezések nem mindig voltak elegendőek) és hasonló kérdések. Ráadásul most már hozzám is több bekezdésben beszéltek egyszerre, néha többen is… Kezdődött a káosz, szétesett a tudományom, semmi nem automatikus, ha úgy beszélek, hogy előbb kigondolom a mondatot, gyorsan fordítok és kiejtem valahogy… na ez olyan lassú, hogy elvesztem a partner türelmét és az huss… és így az én esélyeim is huss….

Tévénézés, tévénézés, beszélő fejek körülöttem, angol beszéd, filmszöveg, rádió, hírfolyam, újságcikkek… éjjel, nappal, agyzsibbadásig. A második héttől ez ment, majdnem mostanáig, a változás annyi csak, hogy egy hónapja tévénélküli vagyok és inkább a netről letöltött podcastokkal szórakoztatom magam és kevesebbet rádiózok, de majd ezt visszaállítom a szokáslistámba.

A második hét végén, a harmadik héten kezdtek jönni a sikerélmények, a tévéből áradó sokféle akcentusból kezdem kihallani a gyakoribbakat és már boltban is, buszon is, bóklászva is kezdek észrehallani mondatokat az emberektől… oppsza, akkor ez jó irány lesz, csinálom is tovább.

Látványos haladás csak a megértésben jött, egy hónap – másfél hónap után, amit én beszéltem, beszélek… hát az egyelőre említhetetlen. Május elejétől meg már olyan munkát kaptam, hogy beszélnem kell az ángliusokkal a szendvics-pénz csereügylethez köthető profitmaximalizálás céljából. Bőrre megy a játék, mert ha nem vagyok itt jó, lapátot kapok.

Az első három nap ebben a helyzetben a “vért izzad” kifejezés után ferdítve “vért beszél” volt, aztán már könnyebben ment, hogy mit is kell csinálni, ha a kedves vendég az mondja, hogy eenájjevö oole o odö.. szóval most már nyújtom az üveg vizet. De hogy én magamtól rábeszéljem őket arra, hogy egyenek almáspitét is a krumplis hús után… khmm… na meg már hasonlítanom kell a helyi kiejtéshez is…

Az olvasás jó dolog persze, de most ennél hathatósabb segítség kell, irány akkor a barátom, a google és elkezdtem kutakodni a neten, hogy miféle tanító hanganyag létezik és azokkal hogyan is lehetne fényt kapni… A Villám Angol sorozatot már ismertem otthonról, ebből kell egy adag. Ezen kívül találtam sok mindent, ráadásul voltak emlélkeim is olvasmányokból, hogy mások hogyan csinálták, például Lomb Kató vagy Lénárd Sándor. Találtam egy érdekes blogot is, sorstársam, nála sok hasznos link van. Szótanulásra már régóta van kedvencem és persze már régóta járok a Livemocha oldalra is, haladok, haladok… csak most látom, hogy gyorsabban kell haladni.

Kaptam hasznos tanácsokat, szerezzek például angol barátokat, na ez a mekiben úgy néz ki, hogy talán csak sikerül és extra fejlemény egy cseh csapat, bár már nekik kicsit fárasztó lehetek, mert ők már nagyon jól beszélnek. A paki-japó-feka társulat.. ó, ők még kicsit távolságtartóak, de szerdán azért már simán férjszerzési tanácsokkal traktáltak. Másik tanács, menjek el bármilyen templomba, ünnepségre, énekes műsorra, bármire ami nyilvános és ingyenes és hallgassam, hallgassam… hát oké, ezen vagyok állandóan, néha sikerül pár szót traccsolni is. Vagy a piac… jajj, hát ez egy nyelvszakosnak kincsesbánya, meg a Higgins professzornak… majd nekem is ez lesz, szerintem két év múlva :)

Amiket nagyon szeretek, azok a podcastok, sok mellé találtam szöveget is, úgyhogy jókora mankó az ismeretlen szavak és kifejezések mellé. Turista honlapokon, helyi attrakcióknál, könyvajánlók, régi hírek, kifejezetten nyelvtanulós kis hanganyagok vannak már a gépemen, aztán ezeket egy hétig szoktam az mp3 játszón tartani, addig hallgatom, amíg legalább a háromnegyedét nem értem. Plusz a nyelvtanulós sztorikat is, az Effortless English-ből van pár adag. És találtam kiejtés-gyakorlót is, ezt is feltettem a kütyüre és ha olyan helyen mászkálok, ahol kevés az ánglius, akkor beszélek a madarakhoz, bokrokhoz, papagájkodom. Ezt tapasztaltam a legjobbnak. Amikor a kasszában dolgozom, ott is mindig, mindig, mindig elismétlem azt, amit a vendég mond. Néznek is hülyének emiatt, de teszek rá.

Aztán jöhet a filmnézés, ez egyelőre terv még, majd szerzek valami szórakoztatóan érdekeset. A régi házban mindenki a Jóbarátokat nézte, mert már – szerintem – magyarul is tudták fejből, ráadásul a digitévén be lehet kapcsolni a folyamatos angol feliratozást, úgy oké. Attól a társaságtól azért már nekem is kinőtt a herótom, úgyhogy vagy a Big Bang Theory-t nézem, vagy a házfelújítós tévéműsort, bár itt most éppen nem. A filmválasztásban segít, hogy már szereztem pár Sesame Street videót, egy Gyűrűk ura filmet és a Coralie című filmet, amelyet most játszanak a mozikban.

Aztán megint olvasok, ha már fáj a fülem a füldugóktól. Utána meg írok ide, hogy leengedjem a gőzt. Legvégül szereztem olyan szótárat, amelyik kisiskolásoknak szól és minden kifejezést megmagyaráz, ez talán még a british life felfogásához is nagy segítség lesz.

Mindezek után elslattyogok a Sainsbury’s boltjába és veszek négy csokisfánkot vagy öt almásan töltött fánkot, bekebelezem a maradék fish’n'chipset,  lefekszem aludni és magyarul rémálmodok…

http://www.livemocha.com/ – közösségi oldal nyelvtanulásra, a legjobb része a csetelési lehetőség a választott idegen nyelven – abszolút ingyenes és önkéntes

http://angol-magyar.freeblog.hu/ – hasznos szavak gyűjteménye, ami a szótárból kimarad vagy még nincsen benne

http://www.elllo.org/ – rengeteg hanganyag itt!

http://otevotnyelv.blog.hu/ – nyelvtanulás magánúton, csetlések, botlások és hétmérföldes lépések

http://www.bbc.co.uk/languages/ – a klasszikus angol forrása, de vigyázat, a bbc-angol nem az utcanépe nyelve (egyelőre sajnos)

http://www.bbc.co.uk/worldservice/learningenglish/ – a globálfaluban azért ez nélkülözhetetlen

Az abszolút haszontalanság táskájába most a következőt teszem:

Akadémiai kisszótár – borzasztó, nincsen benne beszélt nyelv és csak egymás után vannak felsorolva a jelentések, nehéz kiválogatni, mi mire jó, nagyon bonyolult – tehát egyelőre kuka. Az egynyelvű megmagyarázók, azok igen, maradhattak. Illetve a magyar úgy még használható valahogy, hogy magyar szó jut eszembe, kellene angolul, nosza, kidob vagy háromfélét, és akkor ezeket kell már csak betájolni az angol értelmezőben… na de a sztaki, az oké! és leginkább ezt használom, nem az akadémiait.

Kellene találni éppen ezért szótárújrahasznosító oldalt, el is küldeném oda az enyémet, alig használt…

Paddington Post

A történet egy többszörösen összeasszociált élményegyveleg lesz és ez most tényleg csak a dolgok kezdete.

Agatha Christie a legelső lépés, a krimije, a Paddington 4:50. A detektívtörténet simán ott figyel még az első könyvespolcomon, csak azért nem lepi a por, mert van fölötte, mellette még másik könyv… a szál majd folytatódik, ha eljutok oda, hogy megint elolvasom a sztorit.

Második pont, hogy a londoni Paddington Station egy remek összetalálkozási hely, pont, csatatér, látványosság. És ott van egy helyes kis szobor, azon pedig egy tábla, hogy mit is neveztek el kiről vagy fordítva. Kicsi szobor, mellé lehet ülni, és akkor pont egyformák vagyunk, ezt már próbáltam egyszer, amikor sikerült olyan pillanatot elkapni, hogy éppen egyetlen gyerek sem lógott a medve körül.

A harmadik pont az a kedvenc könyves-újságos-írószeres boltomhoz kapcsolódik, ott is a végkiárusítás polchoz. Legutóbb ott találkoztam egy 49p címkével ellátott könyvvel, amelyben Paddington medvénk bonyolódik mindenféle kalandba. A könyv borítóján ott ragyogott a hír, 50 éve született meg az első történet a Medvéről Akit Paddingtonnak hívnak. 2008-ban volt a kerek évforduló. Jövőre lesz belőle klassz kis film is egyébként.

A negyedik pont, hogy most már el is kezdtem olvasni, a Medvénknek ragyogó stílusa van és a könyvben igazi gyöngyszemek az illusztrációk. A google barátom segítségével találtam színeset is, de az enyémben tollrajzok vannak, azok még talán jobban is tetszenek, mint a színesek.

Ötödik pont a szórakozva tanulás, nincs mese, ezt kell tenni :)))

Hamarosan még többet fogok tudni Medve uraságról, aki a Legsötétebb Peruból érkezett éppen. Ötésfeledik pont, hogy érzek némi hasonlóságot az ő és az én életem között, kezdhetjük is mindjárt a furcsa várossal, a meglepett arckifejezéssel és a nehéz táskával, meg a többi külső jeggyel, khm. Később majd jöhetnek az okos és szép és komoly könyvek, most mesedélutánból meseéjszakává fordul a nap, kár, hogy 23:11-kor az egyik kapcsoló zárlatos lett a konyhában és ezért a ház jobb oldalán a falból semmilyen elektromosság nem jön. A biztosíték lesz a ludas, csak hogy hol is lehet ebben a házban?? Irtó sötét van, viszont a bal oldali konnektrokból jön delej, de azokra meg nincs rákötve kapcsoló a lámpákhoz, úgyhogy monitorfény van. Hejj, ezt de irigyélték volna a kódexmásolók!

SzB 2.0

A Szívecskés Bomba egy kicsit kinyiffant. Egyszer régebben odaüthettem valahová táskástól, akkor lett egy repedés az oldalán és néha szivárgott belőle eztán a víz. A napokban jobban leesett, nagyobb lett a repedés és hát víztelenül, meg úgy, hogy a szívecskéket nem lehet úsztatni benne, úgy nem olyan… Ebből a helyzetből is kell egy kiút, meg jártam nemrég egy vész-Starbucks-ban (csillag), ahol megláttam egy nagyon jót… saját képpel, rajzzal, akármi lapossal feltölthető thumbler, azaz melegítős pohár.

Megbütyköltem bele a képeket meg persze a tejeskávét :)) most már akkor tartósan és melegen folytatódhatnak a városi csavargások. Remélem, most már se leesni, se repedni nem fog, műanyag legyen a talpán (ehhe, nájlon) hogy bírja a gyűrődést. Elméletileg legközelebb Tudor-bizniszt fog látni a csupor bandám.

×

(csillag) azt ismeritek, azt a parancsoló helyzetet, amikor az ember ölni tudna egy klotyóért bárhol… na ez a vész a turista-paradicsomban, ilyenkor milyen jó egy meki, egy starbucks, ahol van hely.

London szerethető része

Agyonmagyarázás nélkül is lefő a kávém, az ablakbejárat kissé hullámosra sikerült és a tér illata sem riasztó. Balra kocsma van, sorry, pub van, terasz, Temze, egy Nando’s és jobbra meg egy borkereskedés. Szemben sikátor és újabb ennivalós időtöltések.

Élő angol humor

Sétáltunk a Bankside-on a Királynő Jubileumi Sétaútján (Silver Jubilee Walk 1977 – elnevezésű attrakcióként találtható az útikönyvekben). A Blackfriars hídnál van egy nagyon nagy építkezés, metróállomást bűvölnek a jó munkásemberek nagyobbra, szebbre, látványosabbra. A gyalogosok így egy kicsit keskenyebb sétányon bámulhatják a látképet, találkozhatnak szórakoztató eseményekkel. Mi is találkoztunk – a képen a hátsó piros ember – vicces eseménnyel, a királynő egyik nyugdíjas gárdistájával kapcsolatban. Kiállt az öreg, leste a turistákat, pislogott a fekete bunda alól mindenfelé, de csak nem csörrent az apró a kekszesdobozban, csak nem kattogott a japán túristafényképezőgép. Csak egyedül a szemközti párkányon ejtőző munkások viccelődtek vele, az öreg csak izgett-mozgott, a turisták meg csak mentek, mentek. Ekkor érkeztünk oda, éppen egy harsány cigiszünet kellős közepébe, már majdnem fényképező-végre kaptuk az egyenruhást, de az – mivel mozgott – nem volt olyan érdekes. Hát akkor menjünk tovább, vár a Tate Modern, útunk célja. Egyszercsak visszanézek egy feltörő vaskos röhögésre, hát már viccelnek is a fiúk az öreggel! Nevettünk rajtuk, na erre még büszkébben vigyorog…

Na és az a Fish’n Chips!

Van errefelé a High Streetnek egy folytatása, amely utcán egyszercsak minden házban étterem, elviteles sütöde és egyéb gyors- és lassabb étkező van. Sok a sültcsirkés, még több a kebabos (ez a magyar nevén gyrosos büfé), elvétve látni kínai gyorsot, inkább asztalos thai van és az amolyan lakomázós. Láttam egyetlen egyet, amelyiknek Fish and Chips volt a cégtáblája, meg is lestem már az étlapot, 3,5 egy adag belőle. Maroknyi papírtálkába tolnak darabos sült krumplit (a szalmakrumplinál termetesebb szálak, szerencsére) és a tetejére jönnek a panírozott haldarabok. Meg a szósz, itt mindenhez van szósz. Erőst gondolkodtam, hogy egyszer hamarosan kóstolás alá vetem őket, ha már annyit járok arrafelé a busszal, meg a kíváncsiság, ugye.

Tegnap este átszaladtam a kertek alján lévő tesco express-be egy kis tejért, mert kifogyóban volt itthon és kenyér se sok morzsa volt készleten. Megejtettem a vadászatot, és még nem volt kedvem hazamenni, gondoltam, kerülök egy nagyot a másik utcán visszafelé. Ott viszont volt egy kínai és fish’n chips-szes egyben. Azonnal rámtört a kíváncsiság, és teketória meg bukszasóhajtozás nélkül bementem és kértem egy adagot. Itt cub-nak mondta a pasas a fisht, gondolom a hal fajtáját jelenti. Meg kértem mellé a krumplit, de szószt nem, először a puszta ízére voltam kíváncsi. Vártam úgy tíz percet, aztán a fickó a kezembe nyomott egy akkora zacskót, mintha egy nagy pizza és kövér pizza lett volna benne. Meleg volt, illatos, rohantam is vele haza.

Alig fért rá a tányérra, ez volt a legfőbb meglepetés tárgya, az ár-érték arány? dupla, mint vártam. 4,5 fontért lett egy vacsora és egy másik is, remélem, felmelegítve is jó lesz, legalább a hal. A krumplinak mindegy, az nem egy nagy élmény. Az is pozitív, hogy nem sózták meg. A hal meg… hát valami gazdag vidékről foghatták, mert nem száraz húsú, hanem inkább zsíros és ezen még tolt egy kicsit, hogy az egészet bő olajban sütik és a panír az liszt-tojás, ami szintén szív magába jócskán az olajból. Úgy éreztem, hogy a húson volt valamiféle apró fűszer, de még az is lehet, hogy a bőre alatt fekete pöttyös, aztán a végén abba maradtam, hogy inkább villával, egy kis ecetes majonézzel és falom tovább, nem gondolkodok, mert ez egészen jó, sőt még annál is. Legfeljebb csúszva jön ki a végén, hát az meg még hol van! Ehető angol kaja, juppié és még megkkora!

A következő zújhely meg egy multikulti takeaway-os vidék kellős közepén lesz, remélem, halas is lesz ott a közelben. Mégse fogyok le? Hmm…