Szerencsés szerdai szerzemények

Először is a legfontosabb egy virtuális támogatás a nehezebb napokra! Levélben kapott minő meglepetés, most ezen pillanattól közkincs, következzék a konzervszalonna! Olléé!

Másodszor, a Lenny Kravitz koncertre már nem volt jegy, viszont volt Johnny Winter előadására. Blúzabb lesz a zene :)

Harmadszor, sikerült egészen jó körülmények között szájpolni, ugyan a vége egy ronda számítógép-lefagyás lett (pedig nem is hideg témákról beszéltünk), de olyan jó volt úgy magyarul beszélni, hogy értik is az embert :))

Háromésfeledszer: nem esett le egyetlen repülőgép sem Anglia, sem Európa felett az égből.

Negyedszer, de ez inkább a csütörtökhöz és még inkább a szombathoz tartozik, hogy Szombaton ismét Kolbásznap lesz! Azaz olyan királyi nap, amely csillagos jelű a naptáramban, hosszas készülődés és izgalmas szervezkedés tartozik hozzá, örömteli viszontlátás és az ezzel kapcsolatos minden jóság.

Szerencsés szerda

A raktáras munkámban a délelőttös műszakot is megismertem, sokkal több ember jár oda, mint hozzánk, a műszakvezető egy rémálom, az asszisztense viszont egy tünemény, kedves, okos és profi lengyel csaj. Nálunk a műszakvezető egy idősebb angol fickó, kedves és normális, viszont az asszisztense a rémálom, hisztis lengyel csávó, ipodnyomkodó sörhas. Nna, a kellékek legalább normálisak, illetve találtam egy tizennyolcadik fajta vibrátort az egyik ritkán bejárt sorban, gyorsan megkukkantottam a dobozt, variáció csak, semmi extra. Viszont továbbra se fogom szeretni a hatra munkába járást, álmosan majd’ megfagytam, hiába voltak jó hajnali fények, nem bírtam éberen szemlézni. Nyüsszögés off.

A munkaidő végére zsibbadt a lábam, átkoztam a cipőm talpát, aztán gyorsan berohantam a városba és elkezdtem intézni a Hivatalos Ügyet. Simán ment. A próbaidő itt négy hét, aztán lehet majd rendes pénzt kialkudni, addig a minimumot adják. Hmm.

Valamint egészen pontos és fontos információkhoz jutottam Tax Allowance témájában, arról szól az egész, hogy ha itt egy dolgozó ember nem keres eleget, az államtól lehet kapni kiegészítő jövedelmet, amelyet az adóhivatal szervez, adókedvezményből. Hogy mi az elég, azt ők mondják meg, de a minimálbéres keresetek az elég alatt vannak, ez már biztos. Oppsz, ez máris még egy jó hír.

Életzajlás 2

ilyen ez a világ, mert Murphy nem halt meg, Murphy örök, Elvis a testvére, sokáig semmi munka nincsen, utána meg egyszerre kettő is, na választási lehetőség meg nincsen, marad a rohangálás és a kavarás, jajj, csak el ne felejtsem, kinek ígértem a mit és mikorra, mert módosítani kell az időpontot… hja… illetve a fontnak nincsen szaga, még akkor se, ha sok van belőle… mielőtt dicsekvésblog lenne, gyorsan írom, hogy lusta vagyok futni, ezért most fáj a lában a menés-edzetlenségtől. Bezzeg a sörön már gondolkodtam…

×

délutáni időtúlbiztosítás miatt lett egy plusz háromnegyed órám, amit tovább-buszozásra használtam, láttam egy édes kis falut, mesebeli illusztráció kocsmával és templomtornyokkal, valamint öregotthonokkal és végre volt fű, fa, virág, bokor és mindez egyszerre és egymás után, összekeverve és szépen nyírva. egyszercsak oda el kell majd sétálni fényképezőgéppel, ráadásul van ott domb.

Életzajlás

Hétfőn megbeszéltük, hogy a heti off day egyikét (a másikon nekem hivatalos ügyem van a Bohóccal) ismét kultúra-szippantással töltjük, a Tate Modern-ben. Dejó, dejó, meg is néztem a virtuális múzeumot előre, hogy el ne tévedjünk. Délután kipróbáltam az angol teát, csak vettem egy dobozzal, annak ellenére, hogy kávékoffein-fan vagyok, aztán ittam tejjel, kettő gyorsat. Nem csodálkozhatom ezután, hogy hajnali kettőkor még pattogtak a szemeim… Ezután következett a negyed nyolcas telefon, hogy van megint egy kicsi időre munka a raktárban, ó. Hát kapásból elvállaltam, holnap ütközés lesz ugyan, de a mai nap tudok annyit keresni, hogy egy Lenny Kravitz koncertjegyet megrendeljek július 1-re, pedig hogy mondom mindig, hogy nem tervezek ennyire előre…

Fest(él)ményképek

Amikor a National Gallery-ben voltunk, elég sok festmény címét felírtam, hogy később rákeressek a barátomnál (fuck google ask me – feliratú pólót láttam a camdeni piacon, ez volt a mellékszál) és utána járjak a festőnek vagy a témának. Nem utolsó sorban hogy legközelebb is megnézzem.

Camile Pissarro két képe kerül fel ide most. Egy harmadik is listában van, de annak aktualitása csak később lesz, már ha az istenek és a felhők is úgy akarják… De most egyelőre a két ‘szomszéd falu’-ról készült festmények vannak soron. A City felé útközben mindegyik településen átmegy a busz, az emeletről láttam már ezt-azt… talán majd egyszer jobban szétnézek azokban a városrészekben is. Ez most nem ígéret, csak egy sárga cetli, céldátum nélkül. A festmények közelről is szépek voltak, élénk rajtuk még a festék, alighanem ez az egyetlen, ami változatlan velük kapcsolatban, a témák már kinőtték magukat. Most akkor következhet a nézés.

The Avenue, Sydenham

1871

PISSARRO, Camile
1830 – 1903

Fox Hill, Upper Norwood

1870

PISSARRO, Camile
1830 – 1903

(Kedden a Tate Modern-be vagy a Tate Britain-ba megyünk be, mert kint esik…)

Hízlalni a Bohócot

Akár esik odakint, akár fúj, akár mind a kettő egyszerre, itt nagyon süt a nap. Elmentem az interjúra, egy kicsit kellett csak sorban állni, azután egy negyedórát beszélgettünk. Szélesen mosolyogtam, egyrészt mert az itteniek sikere is jócskán ezen múlott, másrészt az évek meg a rutin. A gombóc csak addig volt, amíg be nem értem az ajtón, aztán huss, elvitte a grillszag. A végén mondták, hogy még a többi jelentkezőit is meghallgatják, azután 1-2 napon belül felhívnak majd. Mivel kint esett, átcsónakáztam magam a szomszédos bevásárlóközpontba, száradni meg tejkenyér. Az újságosnál bambultam, telefonoztam haditanácskozás céljából, egyszercsak. Derült égből villám, csak más, egy londoni telefonszám, és. Az étteremből hívtak, hogy ajánlottak nekem egy pozíciót és akkor szerdán toljam is be a testemet orientálódni meg a minden. (Vigyázat, mekiszleng-járvány várható mostantól!) Azaz hogy magyarul mondjam, be kell menni az étterembe és ott némi papírmunka után megmondják, hogy mi van a merre és a hogyan. Meg fogom tudni végre, melyik étterembe kell majd járnom dolgozni és azt főleg, hogy mikor kezdhetek. Na ez itt a lényeg.

Köszönöm a szurkolást! A támogató energiahullámok nem vicc, hanemhogy használ!

Terv

Muttyogtam valamit az interneten, amikor ez a térképkivágás került elő. Rá is csodálkoztam a távolságokra. Titkos terv villant agyamba, kovácsolok, költségvetek. Esélylatolgatok. Zsíroskenyér-kamikáze vagyok.

B terv.

Rövid, de sűrű olvasmány

Doris Lessing meséje a macskájáról nem egy nyelvtanulós olvasmány. Szótárazni nem sokat kell(ett), de a mondatok sűrűsége és a mellékmondatok kitudjaholkezdődős viszonyai miatt nehéz volt. Viszont annál szebb! Bizony erősen érzelmi és felelősség-húrokat penget a szerző e vékonyka könyvében. Ahogy láttam az internetben, magyarul még nem jött ki sajnos. A macska alá rejtettem angolul, bátraké a szerencse. ÉS erősen gondolkodóba estem, hogy belekezdjek-e vastagabb műveibe angolul anélkül, hogy előbb magyarul élvezzem egy kicsit. Doris Lessing olvasása nélkül el ne merje senki tölteni a 21. századot! Mellesleg azt írja róla a net, hogy a feminizmushoz erősen köze van. Én meg itt (a macsekos sztori után) erősen remélem, hogy nem harcos aktivista, hanem író és leír mindent, amit még az aktivisták se mernek bevallani. Csupa kérdőjel tehát e téma számomra, mindenesetre ez volt az első kölcsönzött könyvem itt Ángliusföldön.

Virtuális croydoni séta

Tegnap délutáni fényképek magyarázatokkal ITT. Ki kellett már próbálnom ezt a lehetőségét is a picasa-nak, hogy mit tud, mit ad, hátha jó lesz. Nna, a séta a lényeg, aki akar, követhet.

(Délelőtt a Londoni Maraton volt, lezárva a fél város, délután Forma 1 a tévében, most úgyse lehet nagyon hová menni. Bár a nap süt és nem esik.)

Adásliba?

Bár voltam az is (napszava délből), ez itt most inkább helyzetkomikum.
A délután korábbik felét azzal töltöttem, hogy elmentem azon az útvonalon, amelyen eddig a legtöbbet jártam és lefényképeztem a megnéznivalókat. Hogy milyen Croydon belső részének egytizede. Képeket vasárnapra ígérek, kicsinyítek, magyarázok, feltöltök, szuttyogok, na ilyenek.
×
Közben találtam még egyet, az nem helyzetkomikum, hanem de, meg művészkedésbe öntött portré. Vicces vagyok a sapkámban és nincsen rajtam zokni.

Még egy sárga cetli

Ez a szombat az összefoglalás-szombat címkét kapja a naptáramban. Kint sütött a nap és nagyon fújt a szél, úgyhogy utólag nem is bánom annyira, hogy a nap nagy részét most nem császkálással töltöttem, hanem a skype segítségével földrészfelét átugró traccsolással.
Úgy fordult a szó, hogy kétszer is hangsúly került a stratégiámra. Leírom erre a sárga cetlimre méges mégegyszer, mert azt hiszem, ez egy nagy kő, hogy mérföld-e, azt ma nem tudom, majd egyszercsak kiderül úgy is.
Arról van szó, hogy nem tudok már többet a múlton rágódni, mert nem vezet az jóra. Megoldást nem ad, tanulságot – még vagy egyáltalán – nem ad, csakis kínzó kérdéseket és rosszkedvet. A jövő hétről szintén nem tudok gondolkodni, mert millió útja van, ki tudja, merre és minek menjek, megoldást nem ad, csak kínzó vágyakat és rosszkedvet, ha sikertelenség alternatíva jön elő.
Csakis arra tudok gondolni, hogy a mai dolgaimat intézzem, kihozzam a legtöbbet az eseményekből, és ne hagyjam a veszteséget. Ma. Most. Csakis azt, ami itt van előttem.
Holnap majd a holnapit intézem. Majd akkor meglátom, hogy mit tehetek, ma nem foglalkozom vele.
Nem lehet ezt másképp, mert érzem, különben megbolondulok.

Gyehennaügyi fejlemények

Az első az egy levélben kapott recept, annyira frappáns, hogy bánnám ha a netnirvánában elveszne, ezért itt is rögzítem. Illetve legyen közkincs, minden gyömbér-rajongó nyálazza a tányérját! A keresztségben pedig a Gyehenna Sali nevet kapta, figyeldoda az ajánlást!

Hűtőben csoffadó paprika halmot kicsumázol, felabriktolsz, ügyelsz rá legyen benne egy-két csípős típusú is. Kis olajon egy serpenyőben fonnyasztod míg barnulással nem fenyeget, ekkor zúzott fokhagymával és sóval meghinted. Készítesz egy sali alaplét, cukor, lötty ecet, bögre vízben oldva, majd ebbe zúdítod a paprika halmot. Elvileg savanyúság, de bármihez ehető – én önmagában fogyasztom, mert türelmetlen vagyok – hűtőben sokáig állna, ha nem fogyna el.

A második az meg egy újabb íz kóstolása a ginger beer-ből. Nem is tudok hosszasan áradozni az íz-élményről, listába szedtem a tapasztalataimat. Van ez a D&G által gyártott Old Jamaica márka mindjárt a Top 1 helyen. Azután következik az ASDA saját márkás ginger beer-je, mondjuk amolyan lágy nőies ízzel, a Top 2. Majd el kell telnie egy fényévnek, utána következhet a Somerfield márkája és a többi bolti cucc nájlonüvegben. Ha esetleg lesz még finom, akkor a top 3-tól még van hely.

Tömören: ez olyan fless volt, hogy a szemgolyóm hátul is izzadt, a dzsuvákok a torkomról takarodnak rendesen, az utóíz hosszan tart, és ideje hájpolni a méregtelenítő jóságát is a gyömbérnek. Ráadásul e drága O.J. ital nem is annyira édes, pont jó.

Hmm, almáspite is volt?

A képek az első almáspite-potyát ábrázolják és mindjárt fel is idézték a múltat. Ma egyébként a délután korábbik fele azzal telt, hogy esélyt latolgattunk a hétfői interjúmra a Bohócnál. A csomagolás pedig azért került fényképre, mert egy dologban más, mint a múzeális emlékek. Itt ugyanis gép számolja azt, amit nekünk régen fejben kellett és hát bizony vízválasztó volt ez akkor is már, átcsap-e az iq a 100-on felül vagy… úgy látom, itt is ez a szint, éttermi fogyatékos-e a dolgozó, vagy elvetemült? Ez most egyébként a meki-szlengből van, aki ismeri, zene füleinek, aki nem, annak meg elárulom, hogy a kézzel írt számadat, az időpont a második képen az elméletileg az első képen szereplő papírcímke harmadik időpontjával kell hogy megegyezzen.
Nos, másolni is kemény munka.
Az almás pite már hideg volt, amikor megnyámmogtuk itthon, na annak az íze mit sem változott!

Lyuk a falban és a Piros Börönd

Egyszerűen csak lyuk a falban. Pénzköpő automata. Nemrég láttam ezt a kifejezést a most lapozgatott szleng-szótáramban, hát erre nem előkerül egy illusztáció? Gondolkodóba és hasonlítóba estem, mifelénk az ATM elnevezése közismertebb, rövid, bár betűszó és néha magyarázni kell. Itt meg? Van egy szép hosszú kifejezés a betűszó helyett, ami kézenfekvő és amikor először megpillantottam, a rácsodálkozás csattant a homlokomon, tényleg, hát mi is lehetne más.

Ebben az országban nagyon-nagyon sok mindent lehet kapni automatából, a legizgalmasabb egyelőre a közlekedési automaták rendszere, mindenre van bennük jegy, csak okosan kell ‘őket’ faggatni. A Lyuk a falban kifejezést egyébként – eddig – csak a bankautomaták fölött láttam, de majd még figyelek császkálás közben, hogy is van ez pontosan.

×

A Piros Börönd az angliai költségvetés benyújtásának napjához tartozik, fontos ceremónia-kellék. Április 22-e a nap, reggel megjelenik a főpénzügyi főfőnök a Downing Street 11. ajtajában, meglengeti a bordó stuffot, aztán kattognak a fotógépek, zizeg a tévé és hörög a parlament. Este a tévében elegánsan egyszerűre berendezett fotelban, irodabútor és zászló háttérrel elmondják a népnek, hogy is van a logika a következő évben és az azután következő években. Mindjárt az első mondatokban sűrűn előfordul a tax szó, na ekkor már lehet a távirányítót szorítani, jó lesz-e a következő mondatban bemutatott százalék, ekkor marad a nézés, vagy nem lesz jó a százalék és akkor inkább elkapcsolás lesz… Most az van, hogy jó százalékok vannak, szerintem. Emelni fogják a benzin, a cigaretta és az alkohol forgalmi adóját. A jövedelemadó is emelkedik, a legmagasabb szinten.

Most nagyon fontos az embereknek ez a költségvetés, mindenhol erről beszélnek, annyira a jövőt érinti, hogy a most esedékes ünnepek (britek védőszentje, királynő, Shakespeare, Föld Napja meg még biztosan van pár) is háttérbe szorulnak, nem azokkal foglalkoznak, hanem ezzel. A gazdasági válság miatt abszolút érthető is. Említettem már, hogy a részletek közül melyek tetszenek nekem (ráadásul egy már van is, ami érint engem is, amennyiben el tudok indulni a kőgazdagság felé vezető úton) és azóta kettő dolog még hozzájött. A parlamenti híreket figyelve feltűnt, hogy itt is berzenkednek a gazdag emberek, hogy miért kell több adót fizetniük, kirohanásaik stílusa sokkal erőteljesebb, mint a magyaroknál, udvariassági körmondatokba foglalt anyázás az egész, egy ilyen cirkalmat már megfejtettem, nem kicsit röhögtem. Aztán a királynő úgy is aláírja a törvényt – szerintem simán, meg hát persze sok választása nincs is, mivel a dolgot mindenki támogatja, annak ellenére, hogy a zöldbőrös teremben rendesen szapulják.Illetve majd figyelem, hogy mi lesz a vége, tényleg lesz-e fellendülés, mint ahogyan itt beszélik.

Morzsák a kávé mellé.

A budget szó a francia ‘bougette’ szóból ered, kicsi táskát jelent és magyarázatot ad arra, miért mondják angolul úgy, hogy a ‘kancellár kinyitja a költségvetését’ (Chancellor opens his budget). Egyébként bordó bőrtáska, 1860-ban készítették, William Gladstone volt az első, aki használta. 1965-ben kicserélték egy másikra, amelyet közönséges barna cekkernek csúfoltak, aztán a Toryk visszavették az eredetit. Nem mellékesen a kancellár az egyetlen parlamenti képviselő, aki a költségvetés hurcolása közben/mellett hurcolhat magávan még alkoholt is. Egyszer a kilencvenes évek elején le is fényképeztek a bordó táskában egy üveg whiskyt. E kis apróságokat a metro újságból szedtem, megállók közt csipegetve.

Ó, karma mia!

Ma reggel nyolc előtt egy perccel nagy fémes csapkodás, ordítozás és csörömpölés volt az ébresző. Hát ez nekem a karmám, hogy bárhová költözöm, ott építkezés lesz?! Végigvettem a lajstromot, útfúrás már volt, de azt öt nap alatt elintézték, nem is volt belőle kalamajka. Templom van a közelben, kábé száz méterre, ismerős. Kórház… hmm… az most nem látszik, de egyet tudok, innen kettő buszmegállónyira, az sincs távolabb 1 kilométernél. Nos, hát így akkor rendben van az életem, a körülvevő kellékek megvannak. Ja igen, a házban az áramfelvételi lehetőségek nem valami fényesek. Hanem inkább feketék, konnektorok, kapcsolók, elégés, szikrázás – na mintha ez is jönne utánam…

London felett az ég – London alatt a változás

Camden Town bevétele – elkezdődött

A buszból láttam, hogy az egyik metrómegálló előtt sorban parkolnak a tűzoltóautók és vízcsövek jönnek ki a bejáratból, hm, érdekes. Akkor még nem tudtam, hogy lesz ebből még bonyodalom.

A történet ott tart, hogy leszálltam a buszról és beálltam irányba a Market felé. Pár lépés után megpillantottam a kinyilatkozást, hogy bizony itt jó helyen járok. És már nem is kell nagyon messzire menni.

Megjegyzést lehetne mellé fűzni, hogy a modern utáni világ keresztje ez a ‘Fogyassz-Szenvedj’ mentalitás, jó szimbólum, de úgy érzem, van még választásunk, ámbár a többi már metafilozófia és most nem annyira érdekes, hanem ami ezután következik!

Gyorsan körülnéztem, van-e valahol a közelben egy 42… (később tippelgettük is, hogy bizonyára járt itt Douglas Adams egy kis turizmus miatti fennforgás erejére, aztán kóstolt itt ezt-azt, és végül fel is került a hely a kőgazdagleszek-listára, előkelő helyre egy próba erejére.)

Következett az összetalálkozás időpontja, ha mindegyikünk letudja a maga részét a napi alagútból és duplapirosból, akkor lehet végre szájtátani. A megbeszélt időpontra odanavigáltam a testemet a metrókijárathoz, érkezett aztán üzenet némi késésről, ami a londoni viszonylatban olyan, mint az eső, természetes. Várom hát e második időpontot, egyszer csak sűrű szirénaszó, táblavillogás kezdődik és látom ám, hogy emergency-donotenter üzenet van és terelik kifelé az utasokat az állomásról. Kicsit később be is húzták a rácsokat. Amíg az okot kerestem (egyébként itt is éget valami lent), talátam egy másik kis szuvenírt, igazi londoni történelmi hagyományt. Két napja folyik már – később megtudtam:

Háromnegyed óra késést szenvedett így a programunk, amit végül bántunk is, nem is. Az egész Camden Town annyira nagy és érdekes, hogy ide kéne tán költözni egy hónapra, hogy lássuk a felét… Meg közben érkezett telefonhívás az állásinterjú helyéről és időpontjáról, amelytől úgy 30 km-re (sacc) és két óra közlekedésre voltam akkor éppen. Végül megebédeltünk (királyi dőzsölést folytattunk) a Bohóc egyik éttermében, két arcrészletnyi burger tömődött befelé, a tetejére az a bizonyos kedvenc kávé (milyenlegyenakapuccsínó – hátalegnagyobb), aztán egy villámszaladást tartottunk a High Street egytizedén, megnéztünk egy Lock-ot, egy kihajózást és aztán vissza a föld alá és huss, irány Surbiton, az interjú. Ott megismerkedtem a wimbledoni vidék zöld alvóvárosias középosztálybeli arcával, jártam belül egy igazi pubban és hát megvolt az interjú, aminek további várakozás lesz a vége. Itt meg marad a Camden Town a toplistánk elején, teljesen váratlanul ért a látvány, az emberek, a zene, a boltok, a forgatag és maga a Váratlanság érzése. Hol van hát még a hétvége, ami még az ajánlók és az útikönyvek és Szomszédasszony Anikó szerint is külön cirkusz!

Képek itt.

Szerdai száguldás 2

Útban Camden Town felé, a busz emeletéről érdekes dolgokat lehet látni. Itt következik néhány, például az itt bevett gyakorlatot jól illusztrálja a kép, hogy a közlekedésben a biztonság az első dolog, mindenki, aki nem autó/busz/metró, azon láthatósági mellény van, közkeletű nevén HiVis, néha szofisztikáltabbak hozzáteszik azt is, hogy vest. Vesztenivalójuk nincsen tehát és eléggé korán kezdik a nevelést.

Továbbá.

Most hallom a tévéből, a költségvetésről folyik a szó minden mennyiségben, hogy benne van a nagy piros böröndben, hogy az angol kormány támogatja (nem kis összeggel) azokat a technológiákat, gyárakat, embereket, akik energiatakarékos eszközöket, közlekedést, gyártást, mindennapi élethez szükséges dolgokat termelnek vagy fogyasztanak. A 10 évnél öregebb autók cseréjébe is beszállnak 2000 fonttal. Na akkor ideje a biciklis kultúra felvirágzásának! Egyébként már amúgy is van itt élet az utakon, két keréken, tehát megéri a mélyebb tájékozódás és hogy bicikliút van festve szinte mindenfelé, az is egy jó dolog. Hát még a belvárosi tömött bicikliparkoló! Ilyen egyszerű az egész:

Alapvetően azért itt sem kolbászos a kerítés, nem árt az óvatosság, az itt bevett óvintézkedésre is találtam jó példát. A háttérben lévő házon az a felirat olvasható, hogy Camden’s Eye, de hiába a vigyázó szem, azért a biciklikerék nagy kincs.

Camden Brother mindent lát…

Szerdai száguldás

Magamhoz képest is hajnali fél nyolckor felkeltem, telefonáltam, de megint csak a rögzítővel. Hát akkor nincs para, irány a Camden Town megálló, hogy déltől kattoghasson a fényképező, estébé. A szokásos piros busszal a szokásos eltereléseken araszoltunk, láttam a buszból egy érdekes helyet a szomszéd ‘falu’ főutcáján, csütörtökön megnézem, munkaügyes a téma. Már egészen félúton jártam, mind távolságban, mind időben, amikor pontosítottam a találkázás paramétereit, miden oké, na végre. Utána, ha már a kezemben volt a mobil, megnéztem wap-on a bejövő leveleket, hátha alkotott a Bohóc cége újabbat, de nem, hanem egy sokkal jobb híreket és programot tartalmazó kedves levelet olvastam. Még rajtam volt a füligvigyor, amikor csak megcsörren a gépezet, és a takarítós cégtól hívtak, vissza és aztán a cég számlájára szépen megbeszéltük a paramétereimet. És azt is, hogy késő délután esetleg ráérek egy interjúra. Naháp – csodálkoztam el, ez akkor tényleg sürgős, jó volt az informátor. Megállapodtunk, hogy a nap folyamán kapok még egy telefonhívást, a pontos tér-idő koordinátákkal.

Aztán Elephant & Castle, aztán találtam egy újabb felszíni piros duplabuszt, amelyik éppen a célállomásra szállított, külön örültem, hogy fele annyiért, mint a metró és ha éppen nem a kőkemény dugóban imbolyog a busz, akkor még lesz sok néznivaló ismeretlen ház, torony, ezmegaz. Esetleg fotó.

A dugó sebességét majdnem sikerült megsaccolni, a nagyonbel városrészben lépésben, kijjebb már gyorsabban mentünk. Két apróság következik: bicikliparkoló és a camdeni brother. A többi csak szájtátás.

Aztán megérkeztem, alig pár perccel a tervezett idő előtt. Oppsz. És jön egy sms egy aprócska késésről, hát oké, addig császkálás, talán csak két háztömbnyire, az még nem eltévedés-veszélyes.

Megszakítjuk adásunkat, azaz BREAKING NEWS – a délelőtt közepén megérkezett az internet a házba, tehát mostantól megint rendben van a világ. 11. jele, hogy túl régóta élsz Magyarországon, ha mellékmondatot fogalmazol magadban, igen-de-meddig-tart-ez témában. Nemjó, nemjó, felejtős!

Ma már egyszer megfogalmaztam levélben, hogy a házi használatra átalakított tízparancsolat első két parancsolata kialakult, betartom és használ. Innetől közkincs.

1. Soha semmi nem lehet elég szar, mert lehet kétszer szarabbat találni annál is, de a végeredmény, hogy most nem az a kétszeres helyzet van.

2. A felhők fölött mindig süt a nap, legfeljebb kicsit soká ér oda az ember, de attól még ott van.

Camden Town meg akkor most már hamarosan. Illetve! Ángliusföldön vagyok, tehát Coming soon!

2009/04/21

Csipcsup ügyek intézése volt a nap témája, könyvtár, levelezés mentése, BBC angol letöltés, celtic zene letöltés, londoni útikönyv és fényképes könyv kölcsönzése, filléres virsli bevásárlása, Camden-re tippelés a holnapi kirándulásra, csipsz. Este otthon: net még nincsen, a kis sütő gépezet hideg, mint a kő. Celtic zene tetszett, skót dudás a következő vágyás. A hagymás csipsz, ami karika alakú extrudált hagymahéj megtömve E-anyagokkal hányásig… uhh… a harmadát tudtam megenni, a többit akkor se, ha egy megyényi bangladesi könyörög kenyérért… átgondolom a csipszekhez fűződő viszonyomat iszonnyá, most már biztos. A fényképes könyv viszont lenyűgözött, éjfélig lógtam az ‘egykor és most’ témán, londoni városrészek vannak a fényképeken, a levegőből. Valamint jött egy füles egy kedves házlakótól (ő a Másik Lány most éppen, csak ketten vagyunk a fiúk között, ráadásul ő holnap lesz annyi idős, hogy már vehet sört a barátjának), hogy ahol ő takarít, oda most sürgősben keresnek embert. Nosza, már nyomtam is a zöld kagylót és eljutottam az üzenetrögzítőig. Holnap Camden, megbeszéltük jól. Most nem fog esni az eső, nem marad el a nap. Bevesszük ezt a városrészt is.

A mai napi kinzo kerdes

Az alábbi sportok nagyon népszerűek az ángliusok között. Hétvégén bárhová kapcsolok a tévén, valahol valamelyiket bizonyosan közvetítik és első blikkre gyakran nem is derül ki, hogy mi megy éppen, ugyanis a képernyő hetvenöt százaléka egyforma. Első szemvillanásra fel is adom a találós kérdést, mi a közös az alábbi sportágakban:

lóverseny, golf, snooker, futball, wimbledoni tenisz

A helyes megfejtőnek küldök levélben egy shamrock-ot, Íroszágból.

Sorrybmeg

Emlegettem mar, nos, itt van az ujabb jegyzet az angliusok modorarol. Elnezest keresben vilagelsok, ez majdnem biztos. Majd meg egyszer a japanokkal hasonlitok (tavoli jovo igeidejet hasznalva egyelore).

Megjön a kedve keddre – ez a hangulat van

Mehetek interjúzni a bohóchoz, örülök az sms-nek és várom a jövő hetet, számolom a költségvetést, vajon kihúzom-e az első fizetésig (nem valószínű, tehát kell még valami ideiglenes munka), aztán megittam az utolsó pohárnyi ginger beer-t, ez az utóbbi napok legjobb felfedezése, fan lettem pillanatok áthúzva kortyok alatt. Ma van a királynő születésnapja, ágyúzás lesz délben, meg minden felhajtás; megtudtam a tévéből, hogy a kémények tetején lévő kerek hasas védővalamiket (hogy ne szarják torkon a kandallót a galambok) chimney pot-nak hívják, kedves a név, de még mindig az olaszországi kis házikó alakú ugyanezek a kedvenceim. A BBC One adásában most éppen (9:51, ez a háztartási adás ideje) egy macskát mentenek meg a tűzoltók a kéménybe szorulástól, szerintem ment a galamb után, csak vékony volt a chimney pot, hét tűzoltó és a tévéstáb emberei és egy barna csíkos macs… hát így megy ez :)) Ezután meg a lakásfelújítós műsorrész jön (housing market), egészen délig, otthon a tévéshop agymosása van, itt a “vegyél lakást és újítsd fel” téma a nagyon menő. Szerintem ez a második jobb, egy csomó szót szedtem már fel innen, mint például a scaffolding, amiről először azt hittem, hogy állatok ‘beszélgetését’ jelenti, csak nem tudtam összekötni azzal, hogy miért írják ki mindenféle építkezésen. Most már tudom, hogy állványozást jelent. Bálványozom is az angol nyelvet, hejj, ha egyszer beszivárogna a fejembe… Aztán meg véleményem is alakul a kapitalizmusról, a működéséről, az itteni életről. Gond van az ingatlanpiacon? Nem forog a pénz? Nosza, tegyük valahogy érdekessé a népeknek, tegyük divattá az átköltözést másik vidékre, városrészbe, tegyünk energiát az átalakítási munkákba, hátha megint pörög a pénz… hát így megy ez :))
Most a nap megszokott része következik, internet a könyvtárban, gumtree, park és angol a fülben, majd a füzetben. Benézek még egy helyi ügynökségre, mi a helyzet a múltkori nagy ajánlkozásról. Valamint égető vágyat érzek ír népzene hallgatására.

*

update délután

Megtudtam a netrol, hogy Romanak is ma van a szuletesnapja. Remelem, ott nem agyuznak le semmit, ott a tortenelem mar amugy is az utcan hever.

2009/04/20

Beszabadultam végre a könnytárba négy órára és letudtam a panaszkodást levélben, ez volt az utolsó, remélem, aztán kaptam egy elutasító levelet a Bohóc cégétől, hogy meginvesztigáltak ők engem és nem voltam alkalmas. Ahha. Hét évig dolgoztam nekik, na majd ezt én jobban tudom. Dafke pályáztam még kettő másik helyre náluk. És a konkurenciánál is, naná. (Kedden hajnalban aztán sms ébresztett, hogy mehetek interjúzni.)
Gumtrees nap lett a hétfőből, két órán keresztül néztem a címeket, helyeket, küldtem a leveleket. Aztán amikor már a szemem folyt ki a monitorközeli bámulástól, elindultam haza. A Sainsbury’s útba esett, tejkenyércsokiszaszidzs alapélelemiszer vadászat miatt tettem benne egy kört. Rogyásig a piros szőrszatyrom (a koszlátosfülű verziója, aki ismeri otthonról, tegye fel a kezét) és a pénztárnál 5 fontot fizettem. Van most akcióban olyan csoki, amely 63p és kilenc gyufaskatulyánál kicsit nagyobb szelet van benne, ízre és állagra hasonlít a pilótakekszhez, csak úgy kell elképzelni, hogy a mindkét fele csokis, egy hajszállal puhább a tészta és több a csoki. Aranyos pingvinek vannak a csomagolásán, szóval nem egy delights bonyolultság (ez nájlongyári szleng, sorry vagyok).
Otthon kinyiffant a toaster, hiába világít az áramjelző lámpa, a fűtőszálon jegesmedvék tudnak napozni. Kiborult a hűtőből egy bontott konzerv kompót, még a plafon is ragad. Elfogyott a gázkártyáról a feltöltés (szombat óta) és nincsen melegvíz. A mókusok randalíroznak a kertben, a routert egy óra csiholás után wifi hálózat adására bírtuk, benne net még nincsen. Megittam az utolsó előtti pohár ginger beer-t. Este egy órát tetriszeztem és olvastam negyven oldalt két angolszótárból (modern szleng) és egy nyelvtankönyvből összesen. Jókedvre hangoló telefonozás után (helyi hívás, ingyé’ van) éjfélkor még adtam enni a mosógépnek, a tévében figyeltem a Nine to five című filmet 1980-ból (Jane Fonda,  Dolly Parton, Lily Tomlin ), fütyörésztem a zenéjét és aztán fekvésre használtam az ágyat.
Utána mindjárt kedd reggel lett és jött az az sms.

Angol gyehenna

Itt van a ginger beer.

A bal hatterben az  Lambrini, habzobor, a multkori hazamenes-unneplesbol maradt meg. A muskotalyos kisfroccsnel szarazabb, a pezsgonel gyengebb, de egyebkent finom. A lenyeg azonban mindenkeppen a ginger beer!

Tadamm tadamm !

Ma reggel hajnali fel nyolckor megerkezett az uj modem. Mire hazaerek, remelem beszerelik a fiuk es akkor elkezdodhet a visszaszamlalas az aktivalastol. A foberlo allitasa szerint ez maximum 48 ora es akkor jon a net, vastagon, mint a lo dereka…

Kulon fejezet

2009/04/19

Felkelés, kávé, müzli, tévé, fényképek, becktoni benyomások szortírozása után megkóstoltam a Ginger Beert. Gyömbér ízű tejfeher buborékos innivaló, édes és a végén csípős, olyan igazi gyömbér, mint amilyen ízt a gyehenna-teától lehet kapni. Remek, remek, tetszik ez nagyon, egészen sokáig megmarad az íze és jó, nekem bejött. Nem kell már forróvizet gyártani, teafiltert lóbálni és égési sebek ellen fujkálni, hanem itt van egy üdítő ital és akkor most majd ez jól kedvencem lesz. Ki lehet majd próbálni a helyi változatokat is, 2 liter van 0,5 font körüli áron, nagyon rendben van.

Alkohol pedig nincsen benne egy csepp se.

2009/04/18

Ez a szombat tömény egy nap volt. Az egész torta alapja az a meghívás volt, amelyet a Szögedi Népségtől kaptam, Andrea névnapot ünnepelni hívtak, illetve egy jó kis off day eltöltésére. Több hetes szervezés előzte meg, hogy minenki szabad tudjon lenni. Még a nap is kisütött és jó meleg, madárcsicsergős időjárást kerekedett.

Reggel leadtam a sápot, elkocogtam feltölteni az utazós kártyámat, aztán hajrá, irány a Város Keleti Fele! Itt úgy megy leginkább, hogy a méretesebb útpiszkálásokat és átépítéseket a hétvégi két napra teszik, hétközben csak a kisebb torlasztások élnek, hogy tudjanak az ángliusok pénzt csinálni. A szombat az a Szent Sopping Szombat, az ipari méretű pénzköltés napja, ilyenkor nem baj, ha kicsit akadozik a közlekedés, a bevásárlócentrumok körül úgysincs útépítés. Felszálltam a dupla pirosra, na öt perc múlva el is értük az első piros lámpás útjavítást. Croydonból észak felé haladva van egy termetesebb gázcső-csere, ebbe már párszor belefutottam, ismerős, bele van kalkulálva az időbe.

Most egy kicsit lassabb volt a haladás, no kiderült pár száz méterrel arrébb, hogy egy körforgalom-átrendezés torlódása ért oda a mi csőcserés torlaszunkhoz, azért volt az araszolás.

Ezen átjutva be is indult a busz, alig győztem kapaszkodni. Lewisham körül már egy belvárosi dugó volt a részünk, á, már közel van a leszállási pont, gondoltam, oké az idő még. Ha elérem a DLR-t, onnan már mint a kondenzcsík…

Aha.

A londoni metróhálózat bővítése és feljavítása című projekt folyik itt, már az olimpiára készülve. Az egész város egyébként építkezési lázban ég, nagyon helyesen. Nem véletlen a sok vízvezetékszerelőt-keresünk-hirdetés sem, most rakják a lakóparkok alapjait, mire készen vannak a jelöltek a tanfolyammal (aki eddig pl munkanélküli volt és vállalta az átképzést és véletlenül nem kelet-európai munkaerő), addigra felhúzzák a házakat is és lehet akkor vízvezetékszerelni. Kell majd keresnem hasonlóan felfutó munkát, csak női változatban.

Vissza a közlekedésbe.

Lewishamben átszálláskor derült ki, hogy szinte az egész DLR-hálózatot lezárták, síncsere itt, peronnövesztés ott, részletekben haladnak a hétvégi két napokban, őszig így lesz. Oppsz. Akkor kell keresni a pótlóbuszokat.

A DLR-vasút az olyasmi, mint nálunk a HÉV, vagy inkább egy felszíni metró. A kocsik metrókocsinak néznek ki kívülről és szinte teljesen automatán közlekednek. Egyetlen ember üldögél csak az első ablak mögött, aki figyeli a fel- és leszálló utasokat, hogy mind-ják-e a gap-ot… (ööö… izé… a lábuk elé néznek-e és nem hagyják el a csomagjaikat), aztán a többi már megy magától.

Itt meg eppen megyunk at a Temze alatt.

A mi ‘sofőrünk’ (travel assistant címkét viselt itt) egészen sokat beszélt hozzánk, a negyvenedik bemondása után keztem kapisgálni, hogy mi a helyzet az átszállással. Kissé cookney volt.

Aztán a buszon… óó, az első kétszáz métert villámgyorsan megtette, aztán egy araszoló sor végére ért. Innentől indult a kínszenvedés és látszott, hogy a közlekedési vállalatnál is most indult el a DLR-pótló átszervezés, mert nehézkes volt nemcsak az információáramlás (melyik busz hová megy, egyáltalán hol vannak a leszállóhelyek és mi a menetrend) volt szegényes (poor service, ők szokták ezt írni a metróra néha, ehhem), hanem a felszíni közlekedési támogatás is. A belsőbb városban szoktak lenni rendőri figyelők, akik elzavarják a béna helyre parkolókat és a láb alatt lévőket, néha lámpát is kap a busz a direkt előnyre. Itt nem volt ilyen, hanem simán a buszsávban egy kátyúfoltozás, egy ferdén tilosban parkló a másik saroknál, rossz lámpa meg még nem tudom mi, de hogy a térképen egy ujjnyi távolságot majdnem egy óra alatt haladtuk át, talán keveset is mondok.

Volt hát idő alaposan megszemlézni a buszt (egy régi típusú double-decker volt), megnézni a toronyházakat (Canary Wharf) és kifigyelni, hogy a Docklands mit is jelent.

A megbeszélt találkozó időpontja után egy órával elszakadt a cérnám, leszálltam, nem igaz, hogy ez itt ilyen béna, hát nézek akkor inkább valami hivatalos buszt, le van tojva a pénz, most már…. na volt gőz rendesen. Telefonos segítséget kértem, mi megy Becktonba és hogy sorry vagyok a késésért… illik szólni mindenképpen, főleg ha egy jóféle csirkepöri van láthatáron… :))

Megvan a piros buszok száma, de hogy hol vannak a megállók… a DLR-állomást annyira lezárták, hogy már az információs részhez sem lehetett bemenni, a házak közötti busztáblákat viszont nem nagyon szerelték fel térképpel, bár itt ez szokás. Ahogy látszott, busz-elterelés is volt. Na szép.

Volt olyan körforgalom és útszakasz, ahol négyszer mentem át, az egyirányúsítás és a közel lévő állomások miatt mindegyik busz tett egy nyolcas-ívet, aztán sok szenvedés után kikeveredtünk végre a Canary Wharf-ból és lehetett menni a külváros felé.

Tíztől negyed háromig tartott a túra.

Aztán a becktoni ASDA-ban vettem három érdekes innivalót a nagy stresszre való tekinttel. Az ASDA egyerlőre kuriózum nekem, mert nálunk nincsen a közelben. Olcsóbb sokkal, mint a teszkó és nagyobb hodály, mint egészen otthon az Auchan és a Cora. De minden más teljesen megegyezik.

Vettem Lambrini-t, habzóbor közepesen száraz változatban, leginkább az otthoni kisfröccsre hasonlít és nem annyira kaparós buborékos, mint a pezsgő. Ajándékba és A Csirkepöri mellé kiváló, meg amúgy is finom, ha szellős nyári estéken hintaágyas pilledés van a kertben. Ugye :))

Aztán – mivel itt a narancslevek, az igaziak is, nagyon jó árban vannak, finomak és olcsók, néztem egy ASDA-s márkát, doube valami volt ráírva, a szó számomra ismeretlen volt, de teljesen narancslének nézett ki az üveg, jó lesz. És vettem egy nagyon nagy üveg Ginger Beer című italt, édes üdítő ital kifejezés szerepelt a címkén, aranysárga színe barátságosnak tűnt, soha nem láttam még ezt, nosza, próba.

Aztán a bolt mellett már nem bírtam tovább, letekertem a narancslé tetejét, oltom a szomjat, ehh. Annyira savanyú volt az a lé, hogy szinte újra szűz lettem, szemem gúvadt kifelé, na de végre elmúlt a számból a sivatag ízű vattacukor.

Hazaérés után jutott eszembe, hogy teszek már bele vizet, hátha emberibb lesz, meg még kicsit szomjas vagyok… akkor nézem alaposabban az apró betűt, felhasználási javaslat, 1 rész sárga, 9 rész víz, gyerekeknek még több víz. Hehe.

Végül is valahogy meg kell tanulni a szörp szóra az összes helyi kifejezést…

A Csirkepöri egy külön fejezet, most csak annyit, hogy fantasztikus délután volt, teljesen olyan, mint a karácsony.

Tizenegyre értem haza, két óra alatt, egészen a legjobb köreredmény ezen a napon, aztán a sok élménytől és ételtől (meg a vörösbortól) eltelve bedőltem az ágyba, még a tévét se kapcsoltam ki, táskát se pakoltam ki, csak mindjárt vasárnap reggel lett.

Fejezetek az egvizrol

Milanal lehet latni pesti esot, itt meg mindjart jon a londoni. Ha osszejon, lesz egy esohatarozonk :)

Parhuzamosok ahol talalkoznak, ott van az esofelho laba. Kozben meg csak a nyomok, a vizes utcako es a kabatom…

Van aztan egy kozelebbi is a felho hasabol, amely talan mar a kodhatarozoban is szerepelhet: