Focis napszava

Overcrowded.

Ilyen volt a Wembley Park ma este nyolckor és lovasrendőrök és lócitromok és 90 ezer szurkoló és még pár száz a kisgyerekes Mickey Mouse rajongó. Hangosbemondó használta ezt a kifejezést, többször is, közben a stadionnyi nép ott sorakozott a bejárat előtt és egy kis kurjongatástól eltekintve eseménytelenül ért véget az England-Slovakia találkozó. Élmény volt ám ez is, hogy nincs élmény, mármint balhés.

További alnapszavák: keep on eye ; once upon a time.

Wembley Arena és a Stadion

A program: Disney. Talán az első olyan munka, ideiglenes és egy hétvégi egyelőre, amelyik ad pénzt. A nulladik meló szintén ezen a napon volt, de ütközés miatt lehet, hogy elveszik, vagy ha nem, hát hétfőn kiderül. Ki kell dumálni valahogy.

Akkora köteg angol pénz volt ma a kötényem zsebében, hogy mint még soha ! és nem is tudtam megállni, hogy ne számolgassam, pörgessem az ujjaim között.

A Legoland-os interjút eltoltam elméletileg egy pár nappal későbbre, de még nem kaptam visszajelzést, hogy vették-e az adás. Ha elfogadják is, nehéz lesz oda a közlekedés, sajnos. A mostani lakástól nagyon messze van és hajnali 10-nél előbb nehezen tudok átvergődni a városon.

Akkora most a bizonytalanság a melókat illetően, hogy egyrészt hirtelen lett egy időben több is, másrészt meg minta a szezonindulás érződne, harmadszor meg ha ez csak egy aprócska húsvéti felpörgés, akkor marad még az izgalom az ideiglenesség mellett. Háziak mondják itt, hogy lehet ezt bírni hónapokig is akár.

Egy napot ki lehet húzni egy bödön vízzel és egy zacskó édes pattogatott kukoricával, bár a lábzsibbadást az egész napos talponállás és talponrohangálás miatt, azt nem kisebbíti.

Stadionról képek ide. Talán hétfőre.

Sárga cetli

Feltétlenül kell írnom a voice-liftingről a nemtetszik rovatba.

A londoni közlekedés annamáriái és a lökdösődés tömegpszichológiája.

20 jel vagy 10 jel témát újra, jelek, ha túl sokat vagy magyar.

Az Időjárás Saga

Sikerült tegnap megtapasztalni, milyen az, amikor fél órán belül esik is, fúj is, napsüt és meg a minden egyszerre és már látszik, hogy jön a következő felhő.

Greenwich, a Royal Naval College udvarán.

Greenwich Part 2

Ismét egy nap, amelyben több volt, mint egy napnyi élmény és még maradt máskorra is! Folyamatosan ámulok, hogy errefelé az ingyenes múzeumok is mennyire tele vannak látnivalóval, tájékoztatással és látogató-barátsággal. Ugyan nagy néha felfigyelnek ránk a biztonsági őrök, amint – nekik – szokatlan helyről és módon készítünk fotókat, tegnap például volt egy, aki szabályosan jött utánunk, talán még egy pincefolyosót is átszelt, ihajja, alapvetően azért mindenki normális és kedves. Az információs feliratok elegendően nagyok ahhoz, hogy pár lépésről is, tompaszemmel is el lehessen olvasni, a kiállított képek előtt van tér és vannak működő modellek, filmek, interaktív képernyők és hangok és tegnap még egy igazi hajó recsegésében is benne lehettünk. Rövidre fogva, meg vagyok varázsolva múzeumilag :) az előző életemben azért egy vármúzeumnál erősen húzódoztam, hogy már megint csak bútorok és cserepek és bádogok és menni kell libasorban, pisszenés nélkül, piros kordonkötél mögül szívni a dohot.

A következő adag kávé/tea/juice mellé akkor egy kis mazsolás keksz. A Cutty Sark megállóban kell elhagyni a DLR-t, és elindítani a tengerészeti-csillagászati múzeumozást. Egészen készületlenül jöttem ide, az útikönyvemben egy-két szakkifejezést fellapoztam, hogy saccolni tudjam a rám váró érdekességeket, de semmi több, illetve a térkép, hogy mi merre van.

A Cutty Sark egy hajó, mint kiderült, a Temze partján van kint, orral a víz felé, és éppen annyira renoválják, hogy egy sátoron kívül semmit nem láttunk. 2010-ben lehet visszajönni.

Greenwich volt egészen sokáig (az 1860-as évekig) az a kikötő, ahová-ahonnan a királyi és a diplomáciai hajók érkeztek és indultak. Egészen impozáns környék fogadta őket, ahogy látni lehet már az épületekről is. Később aztán a dokkokat bezárták, az ezredforduló környékére teljesen felújították a vidéket, és erről a rehabilitált vidékről kapta a DLR (hasonlít a mi HÉV-ünkre) a nevét, a helyi automatán közlekedő vasút. Docklands Light Railway.

Nelson admirális már életében szent volt, ahogy meghalt, rögtön rácsaptak az ereklyevadászok, és még a haját is eltették. A Tengerészeti Múzeumban nem lehetett fotózni, így aztán az a szürkésbarna hajtincs csak fejben, illetve neten látható.

Voltunk egy Chapel-ban is, amely akkora, mint nálunk egy közepes templom, puritánabb a díszítés, a padokon szivacsos plüss és mindenhol ablak, az ablak díszítései mellett meg mindenhol világítás. Adományszedő doboz itt is volt.

London népessége az 1930-as években volt a legnagyobb, 8,7 millió fő, ma ‘csak’ 6,5 millió ember tartozik Nagy-Londonhoz, azt mondják, így kényelmesebb. Ebből a sok emberből – szerintem – majdnem mindenki ingázik és a Greater London térképi határ is csalóka, mert onnan még mindig van kifelé, még mindig nőnek a sorházak, csak itt már több a fa és néhol látni egy mező távoli sziluettjét.

A nagy régi tengerjáró hajók (amelyek még fából készültek) hátsó része azért hasonlít egy igazi angol házhoz, hogy a vízen sokáig utazók még ott se nélkülözzék a megszokott angol dolgokat. A gazdagabb hajók berendezése éppen ezért majdnem pontosan olyan volt, mint az utasok otthoni házainak belseje. Dohányzószoba és nappali – mintha csak téglaház lenne, kandalló mint dekorelem – ez is volt a hajókon. Aztán jöttek a fémből épített óceánjárók, a luxuskivitel ezek után már csak nekem volt újdonság (Titanic filmet nem láttam).

A tudósok lakosztálya viszont nagyon puritán volt, egyik leghíresebb csillagászuk házát is meg lehet nézni a Királyi Obszervatóriumban. Valószínűsítem, hogy a tudósokat régen sem fizették agyon, illetve semmi figyelemelterelő dolgot nem hagytak meg maguk körül. Lehet látni működő camera obscurát, egy egész épület nagyságút is John Flamsteed házában. A Time Ball pedig csak most utólag derült ki, mekkora attrakció. 1800-as években készült és ma is működő órák ketyegének hangjáért szintén érdemes volt odamenni.

A nulladik hosszúsági fok körüli felhajtás szokásosan nagy, turista-lökdösődés és egyen-fotózás, bármilyen szokatlan is, de most olyan jó volt standard-turistának lenni és pontosan ugyanazt csinálni, mint ők. Találkoztunk magyarokkal is, ők rendesek voltak :) Találtam egy körpanorámát. Gyakorlatilag úgyis ezért az attrakcióért indultunk ide, minden, ami előtte volt, csak hab a napi tortán.

Aprócska honvágy

Ha így kezdőként az ember sokat mászkál a londoniak között és már mintha kezdődő honvágya lenne, akkor még az itt használt SORRY kifejezéstől is kezd borsózni a háta. Annyira sokat lehet hallani ezt, mint nálunk otthon, hogy IZÉ illetve azt a bizonyos kötőszót. Bár az angolok állandó szavajárása, az elnézéstkérés sokkal udvariasabb, a kezdődó honvágyas magyarnak nagyon tud hiányozni az a magyar csúnyaszó. És egyszer csak átcsap a hullám. Hiába az elhatározás, hogy itt éljünk úgy, mint az itteniek. Minimális kompromisszummal megoldható a honvágyás, sorry bazmeg, mondom. Egészen angolos kiejtéssel.

Greenwich

Egy röpke szabadnap keretében átközlekedtünk Greenwich-be, megobszerválni a királyi tengerészeti kiállítást, iskolát, csillagvizsgálót és parki mókusokat. Mindezt úgy, hogy egyszerre volt zuhanyos eső (shower, ami náluk a zápor), ezerfényes napsütés és bolond szél. Már megint egy ingyenes hely és hülyére gyalogoltuk a lábunkat, csak a harmadát láttuk és záráskor megint volt az a tuszkolás, kifelé, haza. A múzeumboltban már nagyon nagy volt a kísértés egy hűtőmágnesre, de még nincs meg az a kőgazdag életszakasz, úgyhogy hamarosan vissza kell menni oda és befejezni a sáskajárást.

Több dologra is a kiállításokon döbbentem rá, ami ma egyszerű és természetes, az mondjuk háromszáz évvel ezelőtt még földrészeket felforgató probléma, és csodálatos, ahogy a dolgok, eszközök és számítások eljutottak erre a pontra, ami most van. Navigáció, időmérés, hajóépítés, na ilyenek. Kicsit később majd folytatás lesz, meg fényképek, most ágy, lábam a polcra.

A nap linkje: egy kis tengerészeti történelem.

Képeslapok Croydonból

Szakmai ártalom

Praktikus csomagolás-darabot találtam a tejesdobozon. Ez egy fél csillagos plusz azokra a napokra, amikor 3 rúd Twix és egy pint tej az ebéd. A feliratos fólia a kupak felére van csak ráragasztva, a másik felét felhajtva megfogható a két ujjunkkal, majd tovább húzva szépen kényelmesen felválik a tejet záró vastag fólia. Brilliáns, nem csöpög és mivel rajta van a ‘nájlon’, nem is hasad szét. – (szakmai érdeklődőknek van két mintapéldányom és további fotók :)) széles vigyorgás hozzá a fél csillag plusz.)

Digitévét dagadtra nézni hasznose nagyon

Az hasznos hát, nagyon! Van itt egy olyan szolgáltatás, hogy hallássérülteknek adják az összes szöveget egy külön felirat-sávon, bármi elhangzik a képernyőn, lehet olvasni, méghozzá úgy, hogy a beszéd sebessége és az olvasás sebessége kábé egyforma legyen. (Ezen gondolkodnom kellett, hogy lehet, de rájöttem, hogy a kiírt mondatok rövidebbek és egyszerűbben a szövegnél, de a lényeg átjön.) Annyi szót felszedtem már, mint máskor egy hónap alatt vagy még kettő alatt is akár.

Aranyos, ahogy a bullshiteket kiszedik, meg a motherfuckereket, nemcsak hogy sípolás van, hanem még a beszélő száján is megjelenik egy elmaszatolt folt. Ma este a Pretty Woman-t néztük, hát nem kicsit muris, de még ebben is előfordult. Oké, különben sznob körmondatokat többet lehetett látni-hallani, nem is győzöm írni a füzetbe.

Amúgy napközben most egyre több lóversenyt adnak. No ott már szinkron nélkül tudjuk a hrbrrr..nyerítést.

Pénteken fogok menni egy nagyon kicsavarós interjúra a Nagy London másik felére, három órás nyaggatás (assessment center, hogy itt se lehet ettől szabadulni, hrbrrr) lesz délelőtt, remélem, ennek a hosszas tévézésnek lesz eredménye.

Nine Inch Nails

Na Ismét Nagy dolog történt, Nagyon Izgatottan Néztem a szobaajtó alatt becsúsztatott borítékra, Nem Is Nap az, amelyiken ne jönne legalább egy ilyen barna, mégis ez felbontás után megörvendeztetett. Megjött ugyanis a NIN, becsületes ánglius nevén a National Insurance Number, amely nálunk a sokkal puritánabb TB rövidítésen közismert. Itt ez azt jelenti most, hogy legálisan tudok már munkát vállalni.

Kicsit azt éreztem, nyílik az ajtó befelé, ha csak kilenc hüvelyknyi körömmel is, de nyílott egy rés. Most már csak bele kell furakodnom…

Délután meg elmentem a postára, szaladást akartam írni, de ahhoz kicsit messze van, a kutyagolás meg inkább visszafelé volt a nehéz táskák miatt, szóval marad az egyszerű elmentem. Aztán persze az orrom előtt zárt be, mert elmuttyogtam az időt a WHSmith-ben. Egyszercsak szomjas lettem, ott volt egy Iceland, no egy csapásra akkor a legyeket, vettem egy pint tejet és be is vásároltam, kenyér, sajt, zacskósleves. Kint aztán lecsavartam a kupakot és csak ittam, ittam, ittam. Jött közben egy biciklis angol csávó és rám kiabált, hogy a tej az élet és csak igyam, jó választás, visszaintegettem, röhögtünk.

Délután meg esett az eső és ronda hideg szél fújt, de a WHSmith-ben volt egy kiárusítás és 49p ért vettem egy hibátlan kinézetű Neil Gaiman könyvet, atya világ, otthon szép áron 3000 huf, itt meg 150 huf-nak megfelelő…ááá… a nap eleje jól indult, a vége is jó lett, most megyek szájpolni.

Angliában az Anyák Napja ma van, boldog ünnepet!

Az ünneplés eredetéről a Wikipédiából.

vasárnap, ötlet, pihenés

Tegnap este volt a Notting Hill a tévében, egészen élmény volt, hogy felismertem a Ritz hotelt, a környező utcákat, mert egyszer már jártam arra. Aztán voltak képek – talán tényleg a Notting Hill-en – kisvárosi helyről is, és tök ugyanolyan volt, mint élőben. Azon röhögtünk a szobatársammal, hogy szinte még a szagát is érezzük a helyszínnek, mindketten ugyanerre gondoltunk. Ráadásul még a mellékszereplő srácot is ugyanúgy minősítettük tipikus angolnak. Hozzá képest a Hugh Grant már csak egy kiüresedett sár(m)os fickó, aki minden filmjében ugyanazt a nézését használja. Egyetlen különbség volt csak az élő városhoz képest, mégpedig a filmben sokkal kevesebben voltak az utcán. Itt mindig tömeg van. (naoké, a távolkeleti sárga városokat most ne citáljuk elő)

A következő, hogy néztem a netet, és támadt egy ötletem. Legyen otthon a Baráck Obámá a király és akkor végre rendben lesz minden. Sokat foglalkozik az itteni sajtó az ámerikai pénzügyi világ AIG nevű szereplőjével, biztosítótársaság, az a kőkemény kapitalista fajta, és ennek a szereplőjének a vezetőivel. Hogy ők a válság ellenére irdatlan nagy bónuszokat szavaznának meg maguknak. Az adófizetőknek meg jutna a munkanélküliség. Az elnök meg azt mondta, hogy na fiúk, ez már sok. És ma jött a Breaking News-ban, hogy mégse merték megszavazni maguknak azt a pénzt. Ekkor már tudtam, hogy ötletem lesz a magyar következő királyról. Az ángliusok azt szavaznák meg, hogy valami örökösödési adó ne legyen magas. A híreket meg az araboktól veszem, jönnek, nem jönnek, na ez itt a kérdés.

A nap szava ismét (!) a bookmaker lett, mert már másodszor néztem félre az egészet. Egy kirakat feletti zöld nagy logo, fehér hatalmas felirat: Bookmaker. Hogy már másodszor néztem én ezt könyvcsináló boltnak! Aztán mire leesett, hogy dehogy, el is telt vagy egy egész perc. Hát ez a bukméker-iroda! Kifejezetten hangosan röhögem magamon, és szerintem még fogok is, mire megtanulom.

(és még mindig azon szuttyogok, hogy a szurikátás reklámfilmet letöltsem a netről, Aleksand akcentusára rá vagyok most kattanva, de a böngészőm valahogy nem akarja a TeCsőt betölteni, a netünk is lassúcska, ehh, még pihenésképpen próbálkozom és várok fekvés közben türelmesen – ha már nem bírnám a türelmeskedést, büntiből van zacskósleves)

Most ezeket, angolul

Croydon, Sutton, a tavasz első napja és egy 12 darabos Twix

Délben felkerekedtem és átmentem a szomszéd városkába (még mindig Londonban vagyunk, sehol egy városszéli szántó vagy legelő, csak park meg parkolók) magyarul ismerkedni és tapasztalatokat cserélni. Ebédre voltam hivatalos, aztán egy igazi jó traccsolás lett belőle, millió kis hasznos infómorzsával, kultúradarabkával és tervpontosítással a jövőre nézve. Sétálással indult, aztán és végül pár lépés gyalog. Most a buszról nem tudtam fényképezni, mert nem emeletes jött, visszafelé meg csak azzal a telefonnal videóztam, amelyből nem tudom kiszedni egyelőre az adatokat, mert (mindegy miért, hosszú és nemkockáknak unalmas).

Verőfény volt és ragyogás, a gyümölcsfák millió szirmot lebegtettek, langy a szellő és egyetlen pulóver elegendő, a kacsák az egyik tavon mint a szédült ringlispíl úsztak körbe-körbe, a parton a gyerekkocsik és a nyugdíjasok szintúgy, a városok maradék részén meg a shopping centerekben hömpölygött a tömeg. Itt holnap van az Anyák Napja, ezért mindenhol, még ablakot áruló bolton is (!) lehet látni a Vegyél! Vegyél! Vegyél! Még vegyél! feliratokat, rózsaszínű még a tévébemondónő is, lufikkal dúsított virágcsokrok, rózsás toblerone tobzódik lépten und nyomon.

Na, látom, a tavasz ki van törve, hétfőtől kezdődik a tojásos-nyulas lázítás a következő kommerciális háborúra az ánglius pénztárcák ellen.

Sutton egyébént sokkal inkább angol kisváros, mint Croydon, alig van az egész egymástól 5 km-re, de látszik a különbség. A sorházak stílusa teljesen egyforma, ott is a már lassan megszokott tégla-fehérablak-kiskerítés, egyetlen különbség, hogy itt a bejáratok körül nincsen kukából kifolyó szemét. A croydoni vidékeken ez – sajnos – általános, szeles időben különösen nagy erőfeszítés nélkül le lehetne forgatni az Amerikai szépség zárójelenetét, bárhol. Ez még inkább ilyen, ha bevesszük magunkat a brixtoni gettóba. Multikulti ide vagy oda, már az utca kövéről tudni lehet, hogy miféle népség lakik ott. Kajamaradék a járdán – aa nép, kipakolt ládák a járdán – arab, török, körriszag – kínai. Alkoholos üvegek szanaszét – angolok. Ezek az első tapasztalataim. Templom viszont nagyon sok van és szinte mindegyik nagyon régi kőépület. Suttonban kettő is volt, amelyet megjegyeztem, hogy remek fotóstémák. (noha-ámbár-jóllehet a tavalyi őszi olasz túrán megfogadtam, hogy az egy napra eső templommegnézési számot jó darabig 0,1-nél kisebb szinten tartom, nehogy mérgezési tünetek… na jó, néminemű színes üvegablakért, főleg a fényátsütősért felfüggesztem az elveimet)

Korábban nem szerettem a nyúlós karamellát tartalmazó csokirudakat, most meg hogy a 99p nevű bolthálózatban (ahol szinte minden 99 pennybe kerül) lehet olyat kapni, hogy 9+3 rúd Twix egy csomagban 99p, hát valahogy olyan jól esik egyet elmajszolni a nehéz nap után.

Még mindig nehezek azok a napok, amelyeken kint mászkálok az emberek között vagy utazgatok és figyelek, mert annyi de annyi de annyi élmény jön (táj, hangok, jelek, viselkedési formák, járdáról le és körülnézés, kimitakar), hogy estére gyakorlatilag úgy elfáradok, mint aki bányászott egész nap. Már nagyon ritka az a pillanat, amikor rámtör a hazamenési vágy, már nem szokatlan a környezet és az emberek reakciói. Már csak akkor van – futó – rosszkedvem, ha a munkáról kell beszélni vagy gondolkodni, milyen legyen, mikor lesz, na ilyenek. Meg ha nem válaszolnak semmire, és ha telefonban is leráznak, hogy hívjam őket másnap. Szerintem azért, mert másnap másvalaki van műszakban. De azért felhívom, majd megunják egyszer :))

A tavasz biztosan nem unja meg, már ugye el se mehet, itt van az ideje a naptár szerint is, és akkor még egy kicsit napfény lesz és hogy éjszaka még hideg van, nem baj, a nagykabát ásítozik a szekrény szélén, a híreket ma elolvastam otthonról, na az olyan volt, mint a tél, a hideg tél, ha mennél hideg szélben és nicns kockás takaró.

Nyáron egy kis Írország, aztán egyre közeledik az őszi Toscana. Ma láttam a WHSmith-ben egy leértékelt útikönyv-darabot, a toszkán tájak látványa… ó. Ki kell tűznöm a következő sárga címkéket úgy látom, kicsiket, de ezért kézzelfoghatóan lehet hajtani.

Namostmáraztán elég a dumából, felnézek még a gumtree-re, job, job, job…

Képek Croydonból (Sydenham Road és környéke)

Egy picike cél március 29-re

http://www.theboatrace.org/

Az Oxford-Cambridge Evezősversenyről van szó.

Az Itv4 fogja közvetíteni élőben, a neten is, a legújabb információk szerint. A logo alá tettem a linket.

Pozitív morzsák

Breaking News

Köszönöm a küldött és küldés alatt álló morzsákat, megjött az első. A lakótársak egy részének ismét elindult a gyár, ahol dolgoztak és a múlt héten kényszerű pihenőn voltak. Egy hazamenős háttérgondolat megszűnni látszik. Már csak az én telefonomra kell megérkeznie annak a hívánsnak, amely… hétfőtől ígér tennivalót.

Ahogy Croydonba… part2

Kinél mi van éppen. Itt sun cow, otthon szánkó. Ilyen ez a kölyöktavasz.

Csütörtöki összegzés

Ma délutántól beállt a rádiós nap. A T-Mob magyar netes ügyfélszolgálatán sehogy se sikerült megberhelni a roamingot, még infót is alig találtam a tarifákról, keveregtem vagy fél órát a lapjaikon, mintha találtam is volna használható dolgot, de eredmény az mégsincs. Ha holnap sem kapcsolódik fel a magyar telefonom az itteni t.mob-ra akkor atomot küldök nekik, a franc se fogja az ügyfélszolgálatukat innen hívogatni. Aztán a gőz leeresztése végett behangoltam a telefonom fm-rádióját, hadd szóljon.

Van itt egy nagydumás adó, a legnagyobb beszélgetős adó, ömlenek a mondatok, a hírek és a reklámok, váltakozó sebességgel, hol gyorsan, hol még gyorsabban. Feltoltam a fülhallgatót, hadd szóljon.

Aztán amikor már zúgott a fülem az angol öööüüooööööeeeööööwgh-től, megkerestem a jazzy rádió netes magyar adását, hadd szóljon. Zene.

Közben azért mégiscsak megnéztem a neten az LBC-t, a dumarádiót, hogy megtudjam, később lesz-e érdekes téma, hogy visszakapcsoljam, erre találtam egy olyan oldalt náluk, ahol Londont lehet látni a levegőből. Ohhh, egészen érdekes!

London From the Air

A negyedik kép pont a Buckingham-palota, és azt hiszem, tökéletesen látszik a puritán szürkesége, amit a múltkor emlegettem. A kapun van egy bazi nagy – vagy még annál is nagyobb – aranyozás és nagyon nehéz kovácsoltvas címerek is, hát igen, azért van itt királyság világszéles, ez látszik, de a kastély, hát, hmm, szóval olyan, mint egy szürke ló.

×

Az elmúlt két nap az intenzív álláskeresés ideje volt, nyomtam a gumtree-t, már feltűnt, hogy milyen gyakran frissül; aztán ami érdekes van, azt rögtön meg is apply. Vagyis hogy jelentkezem :)) Ez a sok pályázás, személyi adat megadás és önéletrajz írás arra pont jó, hogy megjegyezzem azt a nagyon hosszú angol telefonszámomat :))

Volt egy nemtetszett rész ebben a két napban, mégpedig az, hogy most a csapatban vannak páran, akiknek nem ajánlott a közvetítőjük munkát, apróbb pauza mutatkozik. És ezáltal nagyon kezd eluralkodni a sanyarú hangulat, már itt-ott felbukkant a hazamenés gondolata. K nagyon remélem, hogy nem lesz ez rosszabb és gyorsan kimászik mindenki a nyűglődésből, itt ebben a zártabb közösségben minden hangulatváltozás sokkal erősebb tud lenni. Az szerencse, hogy a tévé itt nem olyan negatív, mint otthon, itt csak a Fritz-per folyik a hírcsatornákból, el is kellett kapcsolni a Jóbarátokra. Aztán várjuk megint a napot, legalábbis én nem vagyok hajlandó hazamenni, még ha elfogy az utolsó száraztészta-zacskóm is. Meg kell tanulnom angolul rendesen, na erre van két hetem. Izé. Azért a jazzy rádió magyarul most egészen jó :))

Ahogy Croydonba beszökik a tavasz

További apró érdekességek

A Science Museumban azon a részen, ahol a kézműves- és lakatosiparuk történetét mutatják be, a gépeket időrendben helyezik el és a padlózatban a kövekbe mindenhol beleírták, hogy éppen melyik évben jártunk a gépek körül. Látható egészen közelről az első igazi traktor.

Van itt egy szelet Boeing 747, ha jól emlékszem, ez volt a Jumbo Jet a 70-es évek végén.
“és legyen a talpán négy darab kerék…”

Búvárharang makettje:

Pótkocsis kamion őse.

Egy amolyan “sarki” fűszeres:

Londoni csövek

Ismét a Science Museum. Délben bentünk és este hatkor szóltak az őrök, hogy most már ideje hazamenni.

Maradt még néznivaló egy következő alkalomra is, bár ahogy érzem, több alkalomra inkább. Most fotózgatásra is volt mód, mert nem volt nagyon tele látogatóval, csak egypár iskolás-csoport szaladgált fel és alá, de szerencsére minden nagyon a helyére volt csavarozva. A repülőgépmotoroknál aztán már nagyon viszketett a fotós-ujjunk, nosza. És lett belőle egy minike kiállítás. A képek alanyai: preciziós marógép, az első porszívó, az első gőzgép vasúton, repülőgép motorok és egy lencse-cső.

Morning Papers

Morning English

Tegnap jó nap volt, három vastag újsággal értem haza, mint otthon a Metro(pol), ingyenesen osztják és a metró-busz-villamos tele van velük, reggel is és este is, elovasás után az emberek az üléseken szokták őket hagyni.

Fontos most, a munkás hirdetések miatt, meg aztán az utazóközönség szokásai közé tartozik a papírzörgetés, a könyvolvasás, a zenehallgatás, netalántán ahol lehet, a hangos telefonálás. Nem lóghatok ki, ha egyszerűen csak körbebámulok, tehát olvasni kell. El is lehet képzelni a könyvmoly lelkemet, micsoda elégedettség töltötte el a többi betűfaló láttán. A betűk által összerakott szöveg most szinte mindegy, Blikk-e vagy rendes irodalom.

A keddi nap a kígyóké (snake) volt, úgy láttam az újságokból, mert mindegyikben volt valami kapcsolódó vicc, mondás, aprócska kis színes. Kettőt fel is írtam, egyiket meg is tanulom, mert egyrészt jellemző angol humor, másrészt meg tetszik.

Az első egy szóvicc.

What’s a snake’s favourite subject? Hisstory.

A második egy rejtvény, miről van szó?

Long and shinky, one of these
Kills its dinner with a squeeze.
Those of feathers are a fashion
Item likely to rouse passion.

Keljfeltorony

Mindezidáig ezt a kék tornyot nem vettem észre az utca végén. Valószínű, hogy nem keltem elég korán és a nagy szürke dunyhafelhők megelőztek mindig. Ma viszont korán keltem, és a felhők is máshol voltak, így aztán feltűni, hogy micsoda építmény ez…

16/03/2009 – TNTR

Nem tetszett
- Tootingban az Upper Tooting Road. A muzulmán világ Angliába szakadt részének egy közössége lakik itt, vásárol is, üzletel itt és él az utcán, számomra első látásra bizarr. Nem az emberek, hanem a helyzet, hogy nem európaiak a mozdulatok, a beszéd. Sohasem voltam még Európán kívül, első találkozásnak furcsa volt, hát majd még szokni kell ezt is. Végül is ott többen laknak, több embernek többel jobb, bár ezt a hétfőt nem menti meg semmi.
- A National Insurance Number megszerzéséhez el kellett menni a Jobcenterbe, na ezért jártam Tootingban, a hivatal dolgozói szintén bevándorlófejűek és -testűek voltak, mégis hangos röhögéssel kommentálták a sorban álló jelentkezőket. Eléggé érthető volt sok minden, számunkra nem túl hízelgő. Aztán jött később két magyar is, hangosak voltak és hmm.. – itt kötelező a PC – pusztaian viselkedtek, ezért aztán meg se mertem szólalni magyarul. Nincs lelkiismeret-furdalásom, hogy nem álltam szóba velük. Pontosan ugyanígy nem szeretem az utcán a kőre köpködő öltönyös angolokat sem.
- Tegnaphoz mégis eszembe jutott egy NT részlet, mégpedig a Downing Street 10. Akkor bazi vaskerítéssel van lezárva, hogy simán kibírna egy sújtólég-robbanást, a turistákból lenne egy babszemnyi konzerv és valahol ott bent röhöghetne a miniszterelnök a markába. A kapuőrnél gépfegyver is volt. Más nem látszott, de szerintem már a MI5 gépében ott vannak a fejem adatai, bemérték a kíváncsiskodást benne. A képeket kénytelen voltam a netről szedn, hogy minimálisan legyen illusztráció és senkit nem ismerek róluk :))

- A tévéből egész nap az amstetteni rém pere folyik, elemeznek, ismételnek sokat, bár még mindig nem értem, túl sok talán a jogi szakszókincs.

Tetszett

- A napsütés és a sok meleg. Végre.
- Sok aa fején láttam amerikai-zászlós kendőt vagy sapkát. Még egy írországi választási kampányban is felhasználják Obama arcát, összehasonlításképpen. A helyi politikusnak alkoholmámorba forduló zúzott arca volt a kampányképen. Kicsit se nevettem ám.
- Az egyik fajta zacskós leves curry nélkül egészen ehető, még nem kedvenc, de uzsonnára jó volt. E-levesek, hejj, de kevés penny mind! Ráadásul a tonhalas-majonézes-kukoricás Lidl-szendvics kifogás nélkül – jó.
- Meg kell még tudnom, mi is az a minicab.
- A tévéből nemcsak az a per folyik, hanem az is, hogy tovább kívánják korlátozni az alkoholfogyasztási lehetőségeket. Bár lehet, hogy mégis inkább a másik rovatba kellene ezt írnom. Itt igen komoly kampány folyik a dohányzás ellen, képekkel, kis hirdetésekkel, filmekkel, sőt láttam már kampánybuszt is, ahol emberek mondták el a többieknek, hogy ők miért nem dohányolnak többet, ezt vette a tévé is. Amiért mégis rosszat sejtek, az az, hogy annyira sokat ismétlik a hamutartóban kuporgó csikket és a maró füstöt, hogy az ismétléssel mintegy beleivódik az agyunkba a dohányzás mikéntje. Talán ez meg pont az ellenkező hatást váltja ki. Napok óta az motoszkál a fejemben, hogy milyen lenne megint rágyújtani. Na pedig teljesen világosan tudom, hogy nem fogok, de érzem a reklámok agymosó hatását és nem viccelek. Vannak továbbá balesetmegelőző hirdetések is, amikor egy autóvezető nem tekint körbe elég figyelmesen és csattan a szélvédőjén egy motoros. Aztán jön a felhívás, hogy nézz körül rendesen! Uhh. Így kell elültetni az autóvezetési fóbiát csíráztatásra. Vagy?

15/03/2009 – TNTR

Tetszett
- A metróban vasárnaponként és ünnepnaponként felújítás van, kábé májusig, mindig máshol, de eléggé sok. Ilyenkor Replacement Bus van a csőben futó vonat helyett. A legeslegjobb ezekben a pótlóbuszokban, hogy bár az utazási idő legalább kétszer annyi és fel kell mászni az emeletre, de nem kell fizetni az ezen való utazásért. A vasárnapi utazgatásom így mindösszesen 2 fontba fájt, meg némi gyaloglásba, mert inkább visszamentem a Victoria pályaudvarra és onnan haza, mint egy rövidítést vállaljak 2.5 fontért. Végül is ráértem, a várost is jobban látni az emeletről és hát mindig lehet hallani valami izgalmasat.
- Az egész ír felvonulás. Különösen és kifejezetten imádtam a dudásokat, a hangerejüket, a dobpergést és az egész hangulatot. Ha férfi lennék, sehogy se tudnám megállni, hogy le ne gyilkoljak valami ellent, ha hallgatnám húsz percet a zenéjüket. Hatalmas hatása van az egész előadásnak, gondolom a régi korokban sokkal jobban nyomták. Illetve fújták!
- A Temze nagyon hullámos, jobban, mint a Duna. A vízen a helyi hajósok meg legalább annyira vadul keveregtek, mint a velenceiek.
- Régi cimbora került elő az iwiw mélyéről, ó, igazi királyi érzés és van közös hullámhossz is és persze hogy azonnal elkezdtünk terveket kovácsolni, ó, mintha itt most otthoni levegő fújna!
- Este mezítláb mászkáltam az udvaron, meleg volt egészen kilencig, a tévé hiába mondja mindig a kevés fokokat, itt minden sokkal melegebbnek tűnik. Ha nincs az a szemétszag, egészen jó a levegő, a madarak is teli torokból nyomják a dumát, a gyümölcsfák egy része már virágzik ezerrel.

Nem tetszett
- na ma ilyen nem volt.

Mindenkinek ilyen a cipője – londoni munka

Mindig úgy kezdődik a nap, hogy ébredés után felmegyünk a gumifára és körülnézünk, milyenek a friss hirdetések. Aztán legtöbbször füstöl a billentyűzet és gőzölög a kávé, beindul a nap és ezután kerülnek a telefonok a töltőre, hogy tudjuk fogadni a hívásokat. Ez a legutolsó előtti lépés ahhoz, hogy összejöjjön egy munka. Nagyon népszerű ez az oldal, nem véletlenül. Még a közvetítő irodáknál is hasznosabb. Nem kell hozzá semmi, csak egy vastag telefonkártya.

Sok dudás volt és elfértek

A St. Patrick’s Day alkalmával Londonban rendezett felvonulás remek kis vasárnap déli szájtátó alakalom volt, a dudások sokan voltak és mind hangosak, a zászlaik mind színesek és címeresek voltak. A hangulat remek, vidám, vicces volt és szóltak a sípok és pergett a dob.
Olyan mozgósító hangulatot hoztak a felvonulók, hogy egész délutánra kitartott a mászkálásban és a nap is igazi tavaszian sütött.
A zászlósok csapata kedvenc lett a menetből, persze csak a dudások után. Ja meg a Killkenny! Fekete-sárga népség, az egyik zászlótartó viszont narancssárgára festette be az arcát, harcias tigriscsíkokra. Egyik fotón meg is van, a South Park meg ettől világosabb egy kicsit.
Vannak nénik a sor végén, hát ők voltak a legvadabbul fütyülők és énekelők!
Lassacskán ITT lesznek a fényképek, valamint van pár videó is, innentől 1 2 3 4 5 6 7 A minőség az szokásos homevideo, sorry vagyok, most próbáltam ki először a gépem azon funkcióját, hogy filmfelvétel közben képes fotózni. Hát úgy hiszem, többet nem fogok kattogtatni, na mindegy is, kicsi ablakban még egészen oké. Ééén szóóótam :)

1 2 3 4 5 6 7

Ünnepes vasárnap

Ez a nap a magyarság nemzeti öntudatra ébredésének mérföldköve a modern korban, s ehhez mérten emlékezik meg róla.

Beannachtaí na Féile Pádraig is the Gaelic way of expressing a wish that you have all the blessings of St Patrick’s Day and the “luck of the Irish” to go with it.

Szerény véleményem szerint nekünk is jól jönne egy ilyen ünnep, amely – az írekéhez hasonlóan – vidám és kifejezetten a jóról és a szerencséről szól. Nem vesztett dolgokról. Szóval lehetne egy Fel a fejjel magyarok! nap, azt még nem tudom, melyik legyen a naptárban, de most így kezdetben lehetne egy egész hét is. Jeligére a kiadóban.

Opening Strategies – találós kérdések

A kérdések akkor:

1. National Gallery, Trafalgar Square, Nelson Column, Piccadilly – melyik tankönyvből ismerősek?

2. A képek között van egy kakukktojás – mert az nem a tankönyvben szerepel. Hanem a hol?

3. Mi hiányzik még a standard londoni képekből?