Gyorsan suhogó lapok
február 20th, 2009 § Vélemény?
Olvasok, mert a napok fogynak, a lapok alig, és mindjárt elfogy az itthonra kirendelt könyvtári idő is. Az ágyam melletti kupac még mindig elég lassan építődik át saját könyvekkel, a kölcsönzött példányok csak itt vigyorognak félben.
Az eddigi napok termése, hál’Istennek, zegernyés esték vannak mostanában és ilyenkor ki az, aki kidugná az orrát… bent meg meleg és tejeskávé van…
Izgalmas. Érdekes. Két szál mint két gondolat ment végig a történeten, mindkettő kellően meghökkentő és pont ezért szokványos. A történet vége nem kevésbé meglepő – és fura. Magyarázattal vagy anélkül, Barnes öregszik és egyre nehezebb témákhoz nyúl, nem gondoltam volna, hogy egy öregedő és szingliséget vállalő nő lelkébe bújik bele.. hm.. még most sem tudom, honnan vette ezeket a gondolatokat. Az alapszál, a másolat győzelme az eredeti felett – igencsak vicces, bár úgy ír róla, hogy egy szavát se hisszük elsőre, mégis ezt látjuk a tévében. Voltak benne részek, ahol nehezen lehet haladni, ott én is elmocsarasodtam egy kicsit.
számomra végeérhetetlen locsogás volt, sokszor félujjnyit is lapoztam előre, a történet és a szereplők még mindig ugyanott topogtak, bizonyára unalmas munka lehet a pszichoanalizátoré ott a fotelban, pont olyan ez, mint a beszélő hangé a fejünkben, sose nyugszik és sose jut sehová, befejeztem én is, most előbb, mint ahogy elfogyott a papír, elég már…
Sejtelmes, egyszerű, feszült, fényes, bonyolult, nyugodt – minden olyan, mintha egy Bergman-filmet néznénk és most már értenénk is, mi zajlik a filmen belül és mögött és közben. Ebben Bergman ember, aki az alkotáshoz gyötri magát és környezetét, aztán… a vége elárulása titok, de persze a filmrajongók úgyis tudják. Olvasás közben mintha kamerák lennénk, beláthatunk nemcsak helyekre, hanem helyzetekbe és lelkekbe is talán. Élmény volt olvasni.
“Hát, lehet, hogy nem tudom, hová megyek, gondolta Brittany, de egye fene… abból nem lehet baj, ha gyorsabban érek oda. Felszállt, k örülnézett, hogy hátul vagy elöl üljön le, végül közvetlenül a sofőr mögé ült.”
