Csaka Muffin – Saga

Wingmaster ebédidején túl… akkor lássuk a Csütörtöki Nagy Túrós kalandot!

Valahol egy réges-régi galaxisban… nálunk mindig így kezdődik. Jobbra a mosogató, oda már az optika sem fért be. Lent itt meg a hozzávalók, amikor még nem voltak benne.

Itt már benne vannak, plusz a kockatúró, az informatikusok szeretni fogják.
Igen, az internetről letöltött receptekkel általában az a baj, hogy nehéz megbízhatót találni közöttük pontos összetételre, a khm, konyhaszűz delikvensek legtöbbször pórul járnak. Mivel a muffsütés nálam is egy új terület, így aztán a nagybátorságot kellett nagykanállal adagolni. Persze a nagy lendületben az egész adag túró a tálba borult, naná, hogy a duplája a leíráshoz képest. Amikor már láncfűrésszel lehetett csak keverni, rágondoltam, megkettőzöm hát a mennyiséget a többiből és akkor úgy majd jó lesz. Aham. És akkor meg a tál lett kicsi.
A zújhelyi sütkérezések közepette annyira beleszerettem a reszelt fekete csokiba, ami megmákosodik szépen a muffinban sütéskor, hogy most sem maradhatott ki. Hiába túrós a recept… Hát jó, elég már a kavarásból, elő a formát és irány a sütő! A sütési időt mindig olyan nagyonsehogy adják meg a receptekben, a minike rutinomból a múlt hétről azért már annyit kamatoztattam, hogy kétszerezem a perceket és figyelem a sütőbeli eseményeket. És lőn, színre is, állagra is jó lett, szét sem vált és szét sem sült. Nade.
Lett fogókája. Éppen egy telefonos megbeszélés közepében voltam, amikor megpillantottam, hogy a bigyók mind sapkásodtak a formában, és mindegyiknek jobbra dőlt a csákója. Barátosnéi megjegyzés alapján mert én ilyen sedre vagyok, de különben neki is szokott olyan lenni. Hmm. Ez igaz. Meg az is, hogy a sütőajtót rendesen be kell nyomni a helyére, mert különben huzat lesz a légkeverés közben. Ehhe. Na lám csak, ilyen lett a premier.  Ízre még jobb. És most gyorsan küldök egy-két érintettnek ebből a képből egyet levélben, hogy hadd legyen kellemes ebédutánjuk. Illetve szánom ezt vacsora előtti ijesztgetésnek.