napoknélkül
január 22nd, 2009 § 2 hozzászólás
Nagyon erősen kell az elhatározni, hogy nem kell. Kidobni. A naplókból, azokból is. Kilincsest felhívni, ó micsoda emlékfolyam indul el 1997-ből, van aztán gazdaságtörténet 2003-ból és ímélcímek garmada, órabeosztások, kitkellhívni és miért, közbevetett motyogások félmondatban és fontosnak vélt idézetek macskakörömben. A telefonszámok már nem élnek, a levelek visszajönnek, már nem is ismerem, csak a gondolat marad meg, de már erősen kell koncentrálni. No igen, ki kell ezt dobni. Figyeld meg, a végén már egészen könnyen fog menni.
Ha nem határoztad el előre, még idő van: jó erősen fogadd meg, hogy miután kidobtad, bármi lesz is, még ha kiderül, hogy épp az az izécímfecniakármi (szóval cédülka :))) kellene gyorsan, akkor se fájlalod a szemétbe lendítést-landolását! :)
hamarosan azt is el fogom felejteni, hogy megvolt egyáltalán az a cédüla, hát még azt, hogy mit írtam rá… szerintem ez lesz :)) de azért jó, hogy mondod, megfogadom, ártani nem árt :))